Főnixről ezt írja a Wikipédia:
" ..Főnix gyönyörű vörös-arany (szakállú) tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég."
Most hozzászólásából idéznék:
"No, de Attila majd csak elmondja azt, ami ránk tartozik, gondolom Bross tegnapi telefonhívása nyomán most alaposan képben van (tudjátok, soha nem Brossi hívja a Klubvezetőt, ha utasítást, megbízást kíván adni...!). Mi is szívesen hallanánk valamit, ne csak a közép-alföldiek, Duna mellettiek legyenek már az információk birtokában..."
Az informátorod azt elfelejtette megemlíteni, hogy a következő OMME-s újságba erről egy cikk lesz?
Emiatt nem kotyogtam, egyébként semmi titok nem hangzott le, mivel a telefont kihangosítottam, és ezt vagy 35 méhész hallhatta.
Mivel te utálod Brosst, kénytelen vagy az újságban elolvasni a hírt, de egyébként már T.P. is informált.
Nyugi!
Vigyázz a szép tollaidra, máséval ne ékeskedj.
Nagyernyei Attila
Atilla, Atilla!
Nagyon gyenge próbálkozás, hogy megpróbálj éket verni Bross Péter és énközém...!
Istenem, hát hogy nem vagy képes észrevenni, hogy milyen butuska ez a próbálkozás? Csak szelíden mosolyogni tudok rajtad, aki azt hiszi, hogy egy olyan kölcsönös tiszteleten és egymás megbecsülésén alapuló kapcsolatot, mint amilyen Bross Péter és közöttem szövődött, ilyen gyerekes beszólással, mint hogy "Mivel te utálod Brosst,...", semmit nem érsz el...
Ez a wikipediás idézgetés is...! Semmi kifogásom a Wikipedia ellen, bennem már kialakult az a szűrő, mely segítségével hellyel-közzel képes vagyok eligazodni a világhálón (is), és ilyenkor megint csak szelíden mosolygok rajtad, aki még nincs túl azon, hogy egy buta képzavarért, hasonlatért ne áldozza be a mondanivalót, esetleg a szellemes csattanót.
A nickem eredetét sem sejted jól, nem a szépség felmutatásának szándéka motivált, keresztény ember lévén a feltámadás, az örök élet egyik kora-keresztény szimbólumát választottam, érezve, hogy ha egy olyat választanék, mely számodra nem értelmezhető, visszamaradsz a növésben. Szerencsére eddig ez sikerült, s a kedvedért választott összes nickem részben üzenet volt feléd, valami hasonló funkcióval bírt, mint Cerana eddigi nick-nevei, azzal a különbséggel, hogy nekem kényszerűségből kellett másik néven képviselni itt -legtöbbször veled és Geddekassal szemben- a tisztességet, becsületet, józanságot egy csipetnyi szakmával, humorral, néha talán csepp eleganciával és ajándékosztó szeretettel is.
Azért igyekeztem óvatosan és cseppet sem hivalkodóan megmutatni azt az utat nektek, melyen elindulva és az irányt tartva felfedezhettétek (volna) a szelíd humor, a hajlékony irónia és önirónia képességének szépségét, hasznosságát és a mondanivalót szolgáló, kiszolgáló, aláfestő és erősítő szerepét. Be kell valljam, átütő sikert nem hozott ez a projektem.
Nos, ez a legutolsó nick alapjában véve üzenet és jövőkép egyszerre. Üzeni neked, hogy hiszek az újjászületésben, a feltámadásban, a tűz megtisztító képességében. Üzeni neked, hogy nincs olyan szituáció, melyben a gonoszság tartósan győzni lenne képes, a jót a gonosz nem semmisítheti meg.
Mindezeken túl üzeni neked, hogy milyenek az ideáim, ideáljaim. Üzeni neked, hogy milyen a mentalitásom, a kérges, zord külső milyen bensőt rejt. Nem tudom, miért nem vagy képes még egy wikis szócikket sem értőn, figyelmesen, végig olvasni?
No, akkor házi feladat: tudd már meg, a modern kori irodalomban hol, kinek a környezetében tűnik fel a főnix. Ki lenne az a Gandalf, akinek köze van a főnixhez, s ki az, aki a Főnix Rendjének vezetője? Kinek a keresztneve, az Albus, a „fehér”, a „tiszta”, s kinek a vezetékneve jelent óangol nyelven „dongót” ? Ha ezek már "meg volnának" akár visszakereshetsz A vihar-ig is...
No, ha ezeket megfejtetted, s tudod, mikét gondolkodnak, mit tesznek, akkor tudhatod, miként gondolkodom, mik motiválnak, miként érzek. Olvasgass, ismerkedj a főnix-kedvelőkkel, s légy te is bölcsebb. Egyszer már ajánlottam itt valakinek, hogy legyen ő is Buddha... Alkalmasint te is megkísérelhetnéd!
Figyusz! Most kitárulkozom neked! Fogalmad sincs arról, milyen ostobaság lenne részemről gyűlölni bárkit is. Téged sem gyűlöllek, pedig hányszor szeretted volna, ha azt teszem. Éppen a te kicsinyes gyűlöleted, amit oly sok, nem veled egy húron pendülő ember ellen érzel, táplálsz, gerjesztesz, rettent el attól, hogy rád akarjak hasonlítani. Isten őrözz! Ha én a gyűlöletedre gyűlölettel válaszolnék, olyanná lennék, mint te, aki ellen folyamatosan szót emelek, kinövéseit szeretettel farigcsálom, akit inkább szeretnék felemelni magamhoz, mint hogy lesújtsak rá.
Nem, Atilla, én látom, hogy nem egyenlők a fegyvereink. Te azt hiszed, uralkodhatsz, elnyomhatsz, lebírhatsz, megsemmisíthetsz bárkit. Talán, lehet... De csak itt! Mindenütt másutt, ahol ez a fegyvered nem működik, már vesztes is vagy, ha alkalmazni akarod. Ha kikerülsz innen, abban a pillanatban pontosan arra a méretre "állsz be", amekkora vagy. Nem fizikailag! Lelkileg...
Dehogy is gyűlölöm Brosst! Kedvelem, szeretem, néha valójában inkább tisztelem azt, aki keljfeljancsi-természet, aki szellemesen képes kivágni magát a slamasztikából. Szeretem, ha valaki kedves svihák. Szeretem, ha valakinek van humorérzéke. Szeretem, ha valaki nagyvonalú. Szeretem, ha őszinte. Szeretem, ha valakinek elvei vannak, s azokért kiáll. Ezeket szeretném Brossban is.
Nem szeretem viszont, ha valaki bosszúálló, ha nem őszinte, ha nem svihák, hanem ......, nem szeretem, ha nem ismeri a humort, az iróniát, akinek nincs öniróniája , nem szeretem, ha kicsinyes, nem tudom szeretni, ha a szemembe hazudik, s nem szeretem azt sem, ha elvtelenül él és cselekszik valaki, ha forgatja a köpönyeget, ha akarnok és megosztó. E tulajdonságokat Brossban, de senkiben, benned se szeretem. Érted? Nem gyűlölöm, pusztán nem szeretem.
Nem a régmúlt idők ködébe veszőn, egyszer a te mentális problémádhoz sokban hasonló gondokkal küszködő harcostársadnak küldtem egy üzenetet. Most neked is elküldeném a "refrént", ízlelgesd, dédelgesd, s vesd el!
Hátha kicsírázik belőle valami bölcsesség... Egy próbát megér, nem is túl nehéz felidéznem, átkölteni se nagyon kell.
A te lelked nem a neonikotinoidok és Tóth Péter miatt háborog, hanem szerencsétlenül alakult (szakmai) életed révén. Igazán talán nem is csak amiatt, de az a trauma nem érdekel, ami ide kormányzott, hiszen nem vagyok sem a gyóntatód, sem a pszichiátered. A permanens bizonyítási kényszer, a mindenáron megfelelni akarás, a kisebbségi érzéssel elegyes uralkodni vágyás tipikus szimptómák. Csak kompenzálni próbálsz azzal, hogy támadsz bárkit is, ahelyett, hogy felkeresnél egy pszichiátert, aki segíthetne csillapítani a kínlódásodat. Az a gyanúm, hogy talán még saját magadat is utálod néha. Békélj már meg magaddal, a sorsoddal, légy végre közösségi ember, akit lehet, hogy nehezen lehet (vagy nem lehet) szeretni, ám tisztelni, értékén becsülni igen... Légy végre te is Buddha... Ő mondta:
"Amit gondolunk, azzá’ leszünk." „Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?”