Neonikotinoidok

A kémiai védekezés a fejlődés egy állomása. A GMO is a biologizálás része. Szerintem azonban a tiszta út a zárt rendszerek létrehozása, melyben betegségektől mentesített monokultúrákat tartunk, izolálva más ökológiai rendszerektől. Érvényes ez az állati és  növényi előállításra egyaránt. A kémiai védekezést alapvetően arra kellene használni, hogy ezeket a mentes indító kultúrákat létrehozzuk. Vannak példák, de messze vagyunk a céltól. Azért érdekelne a 10 milliárd ember  mérgek nélküli ellátásának módja. Pl. a sárgabarack fáimat a Moniliától csak tebukonazollal tudtam megvédeni. Más szerek hatástalanok voltak. Jó ideje nem  védem őket, nincs is rajtuk termés. A helyes az lenne, hogy kivágjam őket, ne legyenek fertőzési források.

A jövő sokkal színesebb, mint azt el tudjuk képzelni. Nem kell feltétlenül zárt steril rendszerekben gondolkodni. Néhány gondolatot felvillantok, de nem csak ezek és nemcsak ennyiféle lejetőségünk van.

1.
A most használt méregválaszték töredéke tartható meg.. Mi a szempont ami alapján ki kell zárni a használatból egy egy méregmolekulát?
 - a hosszú hatásúak kukázandók.
 - a természetben felhalmozódók szintén felejtendők.
 - amelyek egymás hatását fokozzák szintén.
 - a totális szerek szintén.

De pl az ősi nikotin (ma tiltott) maradhatna, hiszen rendkívül gyorsan bomlik, tehát időben és térben nagyon lokális a hatásuk. És maradhatnának az ehhez hasonlók.

2.
Jöhetnének a faj vagy fajcsoport specifikus szerek, mint a Bacillus thüringiensis.

3.
A génmódosítás nagyon rossz irányú, rossz logikáju, rengeteg káros mellékhatást okoz ma és ezért szül a józan közvélemény számára is ellenállást.
 - rezisztencia génekre szelektált paradicsom elterjedt az egész világon, de miért ne lehetne más növénynél és más kórokozók ellen is kifejleszteni rezisztens fajtákat.
 - miért ne lehetne terméshozamnövelést a klasszikus nemesítéseket felgyorsítani a GMO segítségével, tehát a jelenlegi hektáronkénti gabonahozamot megduplázni, megtriplázni. Magyarország már egy évtizeden keresztül képes volt 36 millió ember élelmiszerét előállítani a 80-as években. Ha a hektáronkénti hozamot új fajtákkal felhoznák az akkori háromszorosára, akkor németországnyi népességet képesek lennénk ellátni. Az ökológiai kapacitás adott, sőt ennél többre is.

4.
Különböző fajok együtt termesztése, tehát az ökológiai ismeretek bevitele a mezőgazdaságba. Ismert a tök, bab, kukorica kombináció, de lehetnek ma nem ismert mégis sikeres kevésbé munkaigényes növénypárosítások is.

 Természetes ellenségek mesterséges felszaporítása, kihelyezése mielőtt repcekártevő felszaporodna. Gombakártevők ellen vírusok baktériumok bevetése illetve olyan élőlények, amelyek kiszorítják stb.

Hol a helye jövőben a méheknek?
Nagyon magasan megbecsült hasznos tagja lesz a mezőgazdaságnak. Szükség lesz rá és nem teher a mezőgazdász számára.

Szerintem a jövő méhésze továbbra is kézműves ember, tehát a maximum terhelhetőség az amit Molnár Jenő csinál Somogytúron. De ez se lesz általános. Inkább az 50-300 méhcsaládos méhészetek lesznek a jellemzők Magyarországon. Persze széles csoport lesz az 50 családosnál kisebb méhészetek csoportja a diferenciált társadalmi viszonyok és a változatos ökológiai viszonyok miatt.

A Csányihoz hasonló sokezer méhcsaládos méhészet továbbra is ritka lesz, mert az is csak a sajátos termékszerkezete miatt életképes.

A méhészetben számítok az ipari hamisítások visszaszorulására a minőség ellenőrzésének szigorodására, ezzel együtt a prémiumtermékek árának emelkedésére.

De pl az ősi nikotin (ma tiltott) maradhatna, hiszen rendkívül gyorsan bomlik, tehát időben és térben nagyon lokális a hatásuk. És maradhatnának az ehhez hasonlók.

Az a baj vele, ami az összes kémiai szerrel: ha nem kerül kialakításra általa egy mentes törzs, amit izolálni lehet, akkor törvényszerűen kialakul vele szemben először a tolerancia, majd a rezisztencia.

a jelenlegi hektáronkénti gabonahozamot megduplázni, megtriplázni

Szerintem ez utópia, mert akkor a százszorozásnak sem lehet akadálya.

lehetnek ma nem ismert mégis sikeres kevésbé munkaigényes növénypárosítások is.

A lényeg a munkaigényessségen van. A monokultúránál nincs kevésbé munkaigényes.

A Csányihoz hasonló sokezer méhcsaládos méhészet továbbra is ritka lesz

Egy tőkeigényes atka elleni védekezés térhódítása (ha minden más lehetőség kimerül), el fogja tüntetni az apró (néhány száz családos) méhészeteket. Természetesen csak akkor, ha tényleg szüksége van a méhekre a mezőgazdaságnak a megporzás révén.

A rezisztencia a rovarok esetében nem örök. Gyorsan elfelejti a népesség. Kb négy év és elfelejtik a méhek.

Olvass utána, hogy miben különbözik az ősi búza, alakor, a mostani búzától hozamban. Pedig profi GMO technika be se lett vetve. Hihetetlen sok változás javítás érhető el. Pl növelhető a fehérjetartalom. Növelhető a szemszám, erősíthető a szára, rezisztencia gének építhetők be stb. És csak egy növényről beszéltem. Minden mezőgazdasági növénnyel megtehető ez.

Nem rovarölőgéneket kell beépíteni a növényekbe, hanem a fajtára jellemző minőséget javító géneket. Lehetőleg a fajidegen gének beültetését el kell kerülni. Amit most a Monsanto tesz, az a legveszélyesebb és legrosszabb iránya a GMO-nak. Szerintem jó erkölcsi érzékű biológus ilyesmiben nem vesz részt. Ez a szakma szégyene. Nem véletlen, hogy ezeket a biológusokat a szakma nem jegyzi, a józan többség kiveti maga közül a biológusi szakmai etika súlyos megsértése miatt.

 a zöldről idéznék
 

"A legjobb lenne konkrétan megnevezni a "furcsaságokat", aki ott volt az elnökségi ülésen, annak valószínűleg nem lehetett furcsa. A méhész-társadalom azon szegmense számára sem furcsa semmi, aki ismeri a neokkal kapcsolatos érdekképviseleti lépések hátterét, történéseit.

Van viszont egy lényegesen szélesebb réteg a méhészeten belül, aki tényleg nem jut hiteles
hírekhez, mert azt hiszem, hogy a Nagyernyei-Csányi páros kikukorékolta hírek csak azok számára hír értékűek, akik most jöttek a falvédőről a szakmába. Furcsa mód azt kell mondanom, hogy hellyel-közzel a jó Jogerős Geddekas hitelesebben (s ami a fontosabb, őszintébben) tudósít az OMME neonikotinoidokkal kapcsolatos "híreiről", mint a nevezett neo-főguru páros, akik természetesen egy cseppet sem elkötelezettek a Takács-Bross duónak, ekképp szinte "független" előkukorékolóknak számítanak.

Most éppen a FF Klubon folyik a boxmeccs, s mivel Geddekas és jómagam is részt vettünk az ominózus elnökségi ülésen, mindketten aránylag hitelesen tolmácsolhatnánk a történteket (pontosabban tudósíthatnánk az elnökség néhány tagja -és hozzájuk csatlakozván személyem- által Bross elnök úrnak címzett kérdéséről, melynek veleje végül is az volt, hogy eljött az ideje, hogy valaki számon merje kérni az elnökön, hogy miért cseszett elvégezni egy feladatot, melyről elnökségi határozat rendelkezett, s akkor nevezzük már nevén a gyereket: mi okból sumákolta és szabotálta el Bross elnök úr azt a neonikotinoid csávázószerek szükséghelyzeti felhasználásának tömeges engedélyezését kifogásoló levelet, mely 2017. február 23-án már előtte volt, s melyet az elnökség csak a tavasszal ismert meg (nem sokat köllött vele küszködnie, Tóth Péter elnökségi tag megírta, de csak Brossnak küldte meg első körben).

Az elnökség tavasszal úgy határozott, hogy e levélnek a miniszter elé kell kerülnie. Nos, jobb, ha precízen és időpontokkal megtámasztva ecsetelem az eseményeket:

Tehát a levelet február 23-án írta Tóth Péter. Ezek után e levél bennragadt Bross Péter fiókjában. Márciusban az OV-n esett e tényről szó, mikor is Tóth Péter kérdésére, mi lett a levél sorsa, a jó elnök felháborodva azt válaszolta, hogy csak nem képzeli azt a kérdező, hogy "ha egy szaktanácsadó mond, vagy ír valamit, akkor ő majd szalad a miniszterhez"? Ezt követően ezzel a levéllel kapcsolatban még az áprilisi elnökségin született egy döntés, hogy el kell azt küldeni a miniszternek. Mondanom sem kell, hogy ezt követően őszig (!) a jó Brossnak "nem volt érkezése" a levelet elküldeni, ezért az elnökség úgy döntött, hogy ha már a levél elküldését az elnök úgyis elszabotálta, s a repcét már el is vetették neoval csávázva, a levelet Tóth Péter egészítse ki olyan szakmai érvekkel, melyek az OMME "követelésének" (szerintem árnyaltabban hangoznék, ha inkább "nyomatékos kérés"-nek nevezem) még nagyobb szakmai súlyt lehet adni.

Tóth Péter ezt az anyagot 2017.09.27-én de. 10:03 perckor megküldte Brossnak. Utána számolva, ez pár nap múlva három hónapja történt. Mondanom sem kell, a jó Bross elnök úr brossos elfoglaltságai miatt még nem jutott hozzá, hogy az üzenetet megfogalmazza és elküldje (a levél szép, gömbölűen meg van ám fogalmazva, a kiegészítéssel se kellene sokat molyolni).

Nos, ezt, a történetet (és a levelet) belepő vastag porréteget kívánta az elnökség néhány tagja leporolni, s kérdeztek rá , miként is történhetett mindez, ráadásul furcsa szövegkörnyezetben esett minderről szó, mivel Bross és az elnökség is kifogásolta, hogy a jó Jogerős Geddekas korrupt bagázsként utalt a neonikotinoid csávázószerekkel kapcsolatos tiltakozást elszabotálóra és a szabotázst számon nem kérő elnökségi tagokra (igazság szerint a teljes elnökséget, tokkal-vonóval lekorruptozta). Bezzeg László elnökségi tag teljes joggal emelt szót az ellen, hogy őt és azokat lekorruptgazemberezze a jó Jogerős Geddekas, akik szót emeltek ezen "érdekesség" (vagy talán "furcsaságot" mondtatok?) miatt.

Szóval úgy látszik, a jó Bross elnökünk ugyan végleg leszalámizott két embert a "hatok bandájáról", akik közül az egyikkel azelőtt ugyan nem tudott egy légtérben sem létezni, nem hogy együtt dolgozni véle (Lászlóffyra gondolok, aki a választáskor leóvodásozta a jó -akkor még csak jelölt- elnököt, s akiről Bross ki is jelentette, hogy semmiképp nem tud és nem is akar e kijelentése után együtt dolgozni vele), de még mindig nem tud mit kezdeni azokkal, akik továbbra is komolyan veszik azt a tényt, hogy őket nem Bross alá, bólintgatni, hanem Bross mellé -ha kell, ellensúlyként- választották meg a küldöttek, s tették ezt a demokrácia és a civil törvény jegyében. Mivel a két leszalámizott elnökségi taggal már az esetek nagy részében többségben van az elnök, feltehetően ezt a ciklust ki is tölti.

Nekünk ezt követően nincs más dolgunk, mint figyelni és reálisan értékelni a személyét, cselekedeteit, összevetni a programjában tett ígéreteit a megvalósított tényekkel, s ugyanezt tenni az elnökség tagjainak esetében is. Ha úgy látjuk, hogy "Halad az, csak csinányi köll....", akkor hagyni köll, hadd csinájja, csinájják. Ha nem halad az, csak topog, vagy visszafelé halad, akkor meg úgy jártunk, hogy amillent szakajtottunk, ollant es szagulunk. Addig, míg meg nem unjuk. Ha meg nem teccik ennek a virágszálnak az illattya, akkó' majd szakajtunk másikat.

A kiváráshoz empátia, türelem, párbeszéd-készség és az ezeket eleve feltételező bölcsesség köll, a változtatáshoz, "paradigma-váltáshoz" pedig elszántság, hit és egy jól megrajzolt, kidolgozott alternatíva, végrehajtható és szerethető program és szintúgy az ezeket eleve feltételező bölcsesség. Ja, a programhoz nem csak elszántság és hit köll csak, hanem hitelesség is. Csak hiteles személyek akarjanak felkapaszkodni a virtuális hordóra a virtuális Hyde Park-i Speakers' Corner-en.

Ha valakinek kétségei lennének a kijelentéseim valóságtartalmával, hitelességével kapcsolatban, azoknak nagyon szívesen idézem az írásos bizonyítékokat, levelezéseket, dokumentumokat, s igény esetén az elnökségi ülés jegyzőkönyvét is, természetesen csak annak hitelesítése után.

Nem árulok talán el titkot, hogy ezen elnökségi ülésen is központi kérdés volt a jegyzőkönyv, hangfelvétel problémaköre, s az sem lesz sokáig titkolható, hogy volt olyan elnökségi tag, aki a jelen jegyzőkönyv-vezetési gyakorlat mellett nem vállalja a jegyzőkönyv hitelesítését, s van olyan ülés, mely jegyzőkönyve ezidáig nem került hitelesítésre, s várhatóan már soha nem is fog. Értelemszerűen a nem hitelesített jegyzőkönyvben rögzített határozatok sem tekinthetők hitelesnek, de mindez felvet olyan problémákat is, hogy egy esetleges jogi eljárás alkalmával foghíjassá válhat a bizonyítás. Nem merem azt írni, hogy mitől büdösödik a hal, mert még valaki félreértené.

Nem szabad félni a nyilvánosságtól, a probléma három mikrofonnal egycsapásra megoldható. Tudom, sok, egyre több a kiadás, de egy ekkora érdekképviseleti civil szervezet talán elbírhatna ennyit. Divat mindent a MMNP terhére megoldani, talán ez is belefér, de ha nem, akár az 1 %-os adományokból is finanszírozható lenne... Csak akarnyi meg csinányi köll, oszt' majd csak halad az...!"

ez igy elég érdekes ... akkor most hol (kik) mondanak igazat ?

ez igy elég érdekes ... akkor most hol (kik) mondanak igazat ?

A válasz:
Meg kell érteni, tudomásul kell venni és ehhez kell alkalmazkodni, hogy amióta az OMME a Magyar Méhészeti Nemzeti Programnak miniszteri rendeletbe foglalt gazdája, azóta az OMME nem a méhészek érdekvédelmi szervezete, hanem a minisztérium bizonyos feladatra kijelölt és álcázott hivatala.

Végül is a titkosszolgálatnak is vannak fedő szervezetei. Miért ne lehetne a Mezőgazdasági Minisztériumnak is ilyen szervezete? Az állam így működik. De a társadalom nem egyenlő az állammal. Nem a társadalom szolgálja az államot, hanem az állam kötelessége, hogy szolgálja a társadalmat. Mikor fogtok ti erre rádöbbenni? El kell ehhez pusztulnia a magyar méhállománynak?

A rezisztencia a rovarok esetében nem örök. Gyorsan elfelejti a népesség. Kb négy év és elfelejtik a méhek.

Ezen már néhány éve meccseltünk egyet. Az úgy látom tényleg a feledés homályába merült. Azt, hogy a méhek elfelejtenék még csak elképzelni sem tudom , milyen mechanizmus mentén. Én csak egy dolgot tudok mondani: legkevesebbszer százszor annyi idő alatt, mint amennyi idő alatt kialakult. Azért ennyi ez idő, mert az adott koncentrációra nem reagáló atka évente 100-as szaporodási rátával gyarapodik (de lehet, hogy ötszázas). Ha a méhész elhagyja ezen szer használatát, akkor ahhoz, hogy az évek során ne emelkedjen az atkaszám, legalább annyit el kell pusztítania, mint amennyi "keletkezik". 100-as szaporodási ráta mentén 100-ból egyet hagy meg, ötszázas esetén ötszázból egyet. Meg is van az arányszám a keletkezés és eltűnés között: 100-as szaporodási ráta esetén 100 szor annyi idő, ötszázas esetén 500-szor annyi idő alatt tűnik el, mint keletkezik. Tehát 5 év keletkezés az kvázi 500 vagy 2500 év eltűnési idő. Persze ha Perlaki Gábor egzaktabb módon levezeti, hogy tévedek, akkor feltétlenül elhiszem neki, elvégre nálamnál százszor jobb az ilyen témákban.
Amiről Te beszélsz, azt én legfeljebb úgy tudom elképzelni, hogy egyik szer hatástalanságának láttán a méhésztársadalom egy olyan mértékű atkairtásba kezdett, amely során a szaporodási ráta feletti hatékonyságú atkairtási gyakorlatot követett egy kifejezetten hatásos szerrel. Konkrétan a fluvanilát helyett amitrázt használva. De ehhez egy jobb hatékonyságú szerre van szükség ahhoz képest, amit előtte használt. Na ez az ami most nincs.

A rezisztencia kialakulásához és elmúlásához ismerni kell mi adja az élőlényeknek, mint fajoknak a stabilitását és ismerni kell, hogy a stabilitáson belül mi a jelentősége a mikroevolúciónak és a természetes szelekciónak.

A fajokat az teszi fajjá, hogy egymás közötti párzással szaporodásra képes utódot hoznak létre. Ezért nem faj az öszvér, hiszen a ló és szamár párzásából születik, de ő maga nem képes továbbadni már génállományát. A méhek esetében nem ismerünk olyan rokon rovarfajt, amivel képes lenne párzani és utódot létrehozni. Nem tudok arra rá példát, hogy mesterséges megtermékenyítéssel hoztak volna össze valami hasonlót. Nem tudok róla, hogy laboratóriumban Apis mellifera és Apis cerana ivarsejteket sikerrel párosítottak volna.

Ha az Apis melifera egy stabil önálló faj, akkor stabil génállományának kell lennie, hogy a faji mivoltát fenntarthassa. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a tajga övezettől a szaharai és Góbi sivatagon keresztül a trópusi esőerdőkig, a magashegységek havasi legelőitől az alföldi árterekig rendkívül elterjedt rovar faj, ami természetesen azt feltételezi, hogy rendkívül rugalmasan tud alkalmazkodni a legváltozatosabb ökológiai adottságokhoz.

Ehhez a rendkívüli alkalmazkodóképességhez két lényeges tulajdonságcsoport kellett.
1.
A méhcsalád belső idegi és biokémiai szervezettsége, amivel az utódnevelést, táplálékgyűjtést, szaporodást és a tápláléktárolást rendkívül gazdaságosan megoldotta. Az utódneveléshez a fészekben rendkívül stabil hőmérséklet, pára és táplálékviszonyokat teremtett.
2.
A génállományának egy része rendkívül stabil, más része viszont az ökológiai körülményeknek megfelelés érdekében rendkívül változékony. Úgy változékony, hogy közben a faj nem veszíti el fajra jellemző egyediségét stabilitását.
3.
A génállomány változékony részében folyamatosak a változások (különböző génmutációk). Ezeket a változásokat a véletlen generálja, de
 - egyrészt a fajra jellemző génreparáló mechanizmusok az adott fajra jellemző sebességgel számolják fel, tartják kordában a génmutációkat.
 - másrészt a külső környezet hagyja jóvá vagy veti el a különböző mutációkat. Hogyan? A hasznos vagy semleges változások megmaradnak, a káros mutációkat tartalmazó egyedek elpusztulnak. A természet nem ember, tehát nem jutalmazza a jót, azt egyszerűen csak hagyja továbbélni, továbbszaporodni, de könyörtelenül pusztítja a rosszat.

Amit itt a 3. pontban elmondtam az a mikroevolúció mechanizmusa. Vagyis van a génállománynak egy nagyon stabil, szinte érinthetetlen magja és van egy rendkívül változékony, mondhatnám azt is, hogy mozgékony "húsa", "felülete", aminek az a feladata, hogy a belső magban levő és az adott fajra jellemző genetikai stabilitást a változékony környezet közepette biztosítsa.

A faj által elfoglalt élőhely nagysága és a faj élettartama attól függ, hogy a génállomány magja mennyire "kemény", stabil és az azt körülvevő mozgékony rész mennyire változékony vagyis ez a "genetikai hússzövet" milyen vastag. Másképpen fogalmazva, minél változatosabb élőhelyen képes egy faj életben maradni és szaporodni, annál nagyobb arányú a teljes génkészleten belül a változékony génkészlet, ami ezt az alkalmazkodóképességet szolgálja.

Nézzük most a fajok alkalmazkodását a környezeti hatásokhoz és vegyünk két egymástól nagyon távol álló környezeti hatást. Az egyik legyen a napfény, a másik környezeti hatás legyen egy piretroid tartalmú atkaölőszer. Gondolom abban egyet tudunk érteni, hogy a napfényhez, mint környezeti hatáshoz való alkalmazkodás a génállomány magjában van meghatározva, míg a piretroid rezisztencia génjei valahol a génállomány húsában, de leginkább a legmozgékonyabb felszínén helyezkedik el.

Miért?
Mert napfénnyel már a sekély-tengeri őslevesben is találkoztak az élőlények és a napfény olyan meghatározó a földi élet szempontjából, hogy ennél meghatározóbbak talán a hőmérséklet,  a víz az oxigén, a széndioxid és a nitrogénvegyületek.

Mikor találkozhatott, mint faj a varroa atka először a piretroidokkal, mint környezeti hatással?
Amíg az ember be nem vitte a kaptárba, legfeljebb véletlenül.

Találkozhatott-e a varroa atka valami hasonló hatással a faj élete során?
Igen, hiszen a rezisztencia kialakulása egyfajta sajátos védekezési mód, sajátos válasz az ilyen hatásokra.

Célszerű-e fennmaradnia a piretroid rezisztenciának a faj szempontjából?
Bármennyire is meglepő, de a válaszom NEM.

Miért?
Olyan sokféle nagyon hasonló károsító hatás érhet egy adott fajt, hogy a génállománya végtelenig növekedne, ha az összes ilyen hatás benne maradna a faj genetikai emlékezetében (génkészletben) és a faj életképtelenségével, kipusztulásával járna.

Mit célszerű, hogy őrizzen a varroa atka mint faj, ha nem célszerű őriznie hosszú távon a rezisztencia géneket?
Magát a képességet!
Vagyis azt a genetikai rugalmasságot, mikroevolúciós alkalmazkodóképességet, amivel tud reagálni az ilyen hatásokra. Ezért aztán a rezisztencia gének könnyen kialakulnak, de ugyanolyan könnyen el is tűnnek az adott faj génkészletéből.

Az általad leírt matematikát felülírják az evolúciós biológia törvényszerűségei és a méhészek tapasztalata. A rezisztencia feltűnik egy méhállományban, aztán néhány év alatt el is tűnik. És ennek a fent leírt ésszerű magyarázata van.

Tulajdonképpen majdnem az egésszel egyet is érthetek.Kivéve az utolsó mondatoddal. Itt ugyanis arról van szó, hogy az atka szervezete képes bizonyos kötéseket bontani. Ezzel a bontással a különböző méregmolekulákat semlegesítik. Az enzimek úgy működnek, mint kulcs a zárban. Az enzim a zár, a méreg a kulcs. Ha nem illik a zárba a kulcs, akkor a méreg működni képes. Azonban az evolúció úgy zajlik, hogy minden meghatározott mennyiségű nukleotidra esik egy-egy mutáció, azaz a gyermek nem lesz azonos a szülővel. A gyermek atka zárja változik. Ha úgy változik, hogy jobban illeszkedik a szerkezet a kulcshoz, akkor azokat a méregmolekulákat el tudja kapni és semlegesíteni tudja, amelyik éppen egy speciális helyzetben kerül a közelébe. Tehát a méreg egy bizonyos kis részét le tudja bontani,mert száz molekula közül lesz mondjuk tíz, amelyik kedvező módon esik a zárba.  Ez a tolerancia. Aztán ennek utódai között egy másik mutáció segítségével már sokkal jobban fog hasonlítani a zár a kulcshoz. Itt már egy másik helyzetben belepottyanó méregmolekulát is le tud bontani. Tehát az előbbi mennyiségnek a dupláját le tudja bontani. És így tovább a teljes rezisztenciáig, amikor már teljesen illik a kulcs a zárba. A kezelés során azok az atkák nem fognak elpusztulni a tolerancia első lépcsőjében, amelyek a kezelés során olyan helyen tartózkodnak, ahol elegendő a méregmolekuláknak egy olyan pici mennyiségét lebontani, amelyre éppen képes az atka, ahhoz, hogy a méreg ne tudja életveszélyesen károsítani őt. Tehát ahol a kezelés ideje alatt mindvégig a legkisebb a méreg koncentrációja. Ha a méreg koncentrációja egyforma lenne mindenütt egy fiasítás nélküli fürtben, akkor egy kezelésre elpusztulna az összes atka. Ez nem így van.
Nos a rezisztencia kialakulása így történik. Amikor a méhész egy szerrel kezel, akkor ezeket a kedvező változásokat engedi szabadon szaporodni évi legalább 100 szoros rátával. Természetesen csak azon a helyen lévő atkáknál, ahol a változás elegendő az életben maradáshoz. A következő kezelésnél az ilyen atkák nagy valószínűséggel olyan helyen lesznek, ahol nem elég a védekező képességük, tehát elpusztulnak. A baj tehát az, hogy a méhészek abbahagyják akkor a kezelést, amikor már csak egy atka van a százból. Tehát 99-et elpusztít, egyet életben hagy. Ez természetesen statisztikailag igaz. Évek és méhészetek átlagában. Ennek gazdaságossági okai vannak. A 99 elpusztítása azért szükséges, mert különben elpusztulnának a saját méhcsaládjai, az egy db atkát viszont  bárkitől beszerezheti, tehát a saját munkája felesleges, mert mindenképpen meg fogja kapni, ha nincs megegyezés arról, hogy mindenki elpusztítja az egy darabot is. Ez persze elméleti, mert senki nem tudja, hogy mikor irtja az utolsót vagy az az előttit. HA sokkal többet hagynak életben, mert régen is ennyiszer kezeltek, akkor a következő évben csodálkoznak, hogy milyen atkás az év. Ebben az évben többet kezelnek, több atkát ölnek meg, akkor azért csodálkoznak a következő évben, hogy hová tűntek az atkák.
Amikor szerváltás történik, akkor megszűnik az arány eltolódása a szerre érzékeny és kevésbé érzékenyek között. Stabilizálódik azon a szinten, ahogyan a szerváltás idején állt. Pontosabban itt elkezd csökkenni az érzékenység, mert ekkor is éppúgy történik mutáció, és ha a másik szer sem mutagén és az eredeti sem, akkor az elvesztés üteme egyforma lenne. Ugyanannyi idő alatt eltűnne a lebontási képesség, amilyen ütemben létrejött. Azonban ezeket az eltűnő változatokat a másik szerrel 99 százalékos hatékonysággal irtja a méhész. Tehát keletkezéskor egyből lesz száz, mert nem irtja a méhész, eltűnés idején százból egyet hagy meg. Ha közben akár egyszer is kezel ismét ezzel az eredeti szerrel, akkor az eltűnési folyamat kezdődik elölről, mert kiirtja a számára kedvező változást. Magyarán a méhész kezeléssel mindig szelektál egy olyan tulajdonságra, ami az atkának kedvező, amikor másik szerrel kezel, akkor ez a szelekció megszűnik erre a szerre. Azonban csak minden száz, a méhész számára kedvező változás közül egyet fog életben hagyni, a többit ki kell irtania ahhoz, hogy az atka ne pusztítsa el a méheket. Magyarán, ha a lánc nincs megszakítva, azaz az összes atka elpusztítása nem történik meg, akkor érvényes lesz rá a százszoros eltűnési idő.
Ugyebár ez az egész azért van a neonikotinoidok topicban, mert ezért kell a növénytermesztőknek is mindig újabb molekulákat találni, és nem elég az ősi nikotin, mert mindennel szemben kialakul a védekező képesség akkor, ha a lánc nincs megszakítva. Ha pedig élnek még atkák , vagy bármilyen kórokozók a kezelés után, az azt jelenti, hogy a lánc nincs megszakítva, tehát az ölő hatás nem ért el minden kórokozót. Egyszer azonban törvényszerűen véget ér az újabb szerek bevonási lehetősége. Ezért kell a kémia védekezés helyett teljesen más, például biológiai védekezéshez nyúlni. A másik út az, amikor egy kisebb populációban megszakításra kerül a lánc, és egyben izoláció történik a környezettől, ahonnan a visszapótlódás megtörténhetne. A méheket izolálni a létező legnehezebb. Kb. 20 km-es méhmentes zónával lehetne megoldani.

Neo!

Az általad felvázolt modell nem egyéb, mint az adott méregmolekula folyamatos azonos irányú szelekciós nyomása.
1.
Ahhoz, hogy egy ilyen szelekciós nyomás a fajra jellemző génállomány legkeményebb magját elérje, tehát fixálódjon és a génkészlet örökös darabja legyen, sokkal erősebbnek, mélyebbre hatónak kell lennie.
2.
A méhész soha nem tud ehhez eléggé következetes lenni.
Miért?
Részben saját figyelmetlensége, lustasága, következetlensége miatt, másrészt a külső környezeti viszonyok és a méhcsalád belső változékonysága miatt.
Vagyis:
Mindíg lesz olyan atka amelyik nem azért marad életbe, mert a méregmolekulával nem találkozott vagy mert már rendelkezik rezisztencia génnel.
3.
A rezisztencia gének eltűnési sebessége nem állandó és gyorsíthatják egyéb tényezők. Ugyanis a rezisztencia géneknek el kell tűnniük, hogy a fajra jellemző rugalmasság megmaradhasson és a génkészlet ne váljon elviselhetetlenül nagy méretűvé.

Az első mondatoddal egyetértek. A többivel nem. A fixálódás: a DNS-ben történő mutáció maga a fixálódás. Amire Te gondolsz, hogy ezt a rezisztenciát ne veszítse el, ahhoz a mutációtól védett helyre kell kerülnie. Ilyen védett helynek vagy mechanizmusnak kell lennie, hiszen a szemünk sem változik, pontosabban nincs annyi vak ember, amennyinek lennie kellene, ha olyan ütemben történne a kedvező tulajdonság elveszítése, mint keletkezése. De én ilyenről nem is írtam. Ha a megszerzett kedvező tulajdonság védett helyre kerülne, akkor szinte sosem tudna eltűnni a rezisztencia. Én olyan modellt írtam le, ahol pontosan olyan ütemben tűnik el, amilyen ütemben keletkezett. Egyes egyedül a méhész magatartásától függ a visszatérés, nem az atka génjeitől. Ha szervezetten védekezne az egy százalékon is túl, majd pedig izolálna, akkor a probléma nem létezne.

Mindíg lesz olyan atka amelyik nem azért marad életben, mert a méregmolekulával nem találkozott vagy mert már rendelkezik rezisztencia génnel.

Azt elfelejtetted, ha ennek az utódait a méhész nem irtja 99 százalékos hatékonysággal, akkor ennek az atkának az utódai kiirtják először ezt a méhcsaládot, majd minden olyan méhcsaládot, ahol ezt nem irtja a méhész, hiszen korlátlanul szaporodik. Amennyiben arra gondolsz, hogy ezek majd kereszteződni fognak rezisztens gént hordozó atkákkal, akkor visszatérünk a néhány évvel ezelőtti vitához. Nem fog kereszteződni, mert rendkívül ritka az, hogy egy sejtbe két atka kerüljön. Ez a ritka alkalom inkább csak a rezisztencia gén terjesztését szolgálja. A növényvédelemben ez egy valóságos alternatíva lehet, de a méhészetben nem.
A rezisztencia gének nem tűnhetnek el, hiszen a kromoszóma szám változatlan. A deléciós génvesztések legtöbbször halálosak, tehát a rezisztencia gén elveszítése egyben az egyed halálát is jelenti a legtöbb esetben. Ez egy nem járható út.

Átviszem a témát a rendes helyére.

ez már volt?

http://mta.hu/tudomany_hirei/valoban-karosak-lehetnek-a-mehekre-a-neonikotinoid-novenyvedo-szerek-107891

Majd ha egyetlen egy darab rovar marad a földön egyedül , akkor majd a döntéshozók elkezdik vakarni a fejüket : most be tiltsuk vagy ne tiltsuk !!!!!!!

Sziasztok!

Mérgek nélküli mezőgazdálkodás...
A bio- vagy ökológiai termesztésnek is vannak segédanyagai, pl. bordói lé, kén, réz alapú egyéb szerek, ezek nagyjából egy vulkanikus környezetben is előfordulnak. Kőzetlisztek - zeolit, kvarcliszt, tufaőrlemények, gyógynövényes preparátumok, egyéb sokféle szelíd készítmény (régen ezeket a természetes áradás hozta, amikor még a Tisza árterülete többször annyi vizet tartalékolt nyárra is). Érlelt istálló trágya is, gilisztahumusz, komposzt. Tehát permetez a "biós" is, csak mással.
Ezek csodálatos életet hoznak a talajba. A talaj a növény gyomra.
Az embernek a beleiben baktériumflóra van, segíti az emésztést és tápanyag feltáródást.

A növényt jó kondícióban kell tartani, és akkor a kártevő is nehezen kezdi ki.
A természettől tanulni kell, megfigyelni.

A racionalista szemlélet ezt nem fogja igazán, csak nagyon nehezen megérteni.

A vegyszerek, gyógyszerek kikezdik az emésztő, felvevő flórát. Gyengeséget okoz. Minden ilyen gyengeségre van már szer...

Reklámja az olyan haszonnövénynek van, amelyhez jó sok vegyszert el lehet adni. Nézd az út menti gigaplakátokat.
Beltartalomra reklámoznak? nagy ritkán...

Középiskolás koromban a barátommal komposztot készítettünk otthon, növénytársítást próbáltunk ki, kertészkedtünk.
Magyarországon pár százalékos a biogazdálkodás aránya, Ausztriában kb.20%. Miért?

Személyesen is ismerek biogazdálkodókat. Ez külön szemlélet, aki ezt elkezdi, abban már sokminden letisztult és sokmindent megértett.

Nem kell a csúcshozamokat hajhászni, mert az mindig valami rovására megy. Nem kell Magyarországon sem többországnyi élelmiszert megtermelni.
Mert mi az ára? agrársivatagok, tikkasztó nyári kiégető hőség, mert nincsen vagy alig van egy hűs erdő, facsoport, kis patak. A több száz növény- és állatfaj helyén: kukorica, kalászos és repce, napraforgó túlnyomórészt.

Miskolc határában van például a méhesem közelében hatalmas szántó. Repce 2008-ban volt rajta utoljára, napraforgó 1-szer, ami semmit nem mézelt (agyagos világosbarn talaj), egyébként kalászos és kukorica. Alig bírják megművelni, mostanában is volt, hogy 3 traktor szántotta, persze nem MTZ... mire való ez? főúttól vagy 2 méterre van a széle. Fasor, erdősáv semmi... ahhoz kultúra kéne. Esetleg nem telik rá annak a földnek a bevételéből, amelyet másoktól és mások rovására vettek el és folyamatosan gyengítik.

Még nem néztem meg a Darvas-féle előadást, de azt tudom, olvastam régebben, hogy a GMO kukorica a Bt génnel többszázszoros méregmennyiséget termel és nem használ semmilyen rovarnak. Mexikóban van pl. több száz hagyományos kukoricafajta, nemzeti kincsük is. És a szél csak viszi azt a GMO virágport... Ezek a GMO-s cégek ördögiek. 

Nem várható el minden embertől, hogy megértse a biogazdálkodás jelentőségét.
Nekik így magyaráznám:
Ha vegyszeresen gazdálkodsz, akkor folyamatosan csökken a TŐKÉD.
Ha ökológiai-, vagy bio- módon, akkor folyamatosan nő a TŐKÉD.
TŐKE=élettered életképessége, virágzó jövője, talajod termékenysége, termékeid beltartalmi értéke.

Apropó: nikotin
ha természetes úton (vizes kivonat) állítják elő, nem biztos hogy olyan hamar rezisztencia alakul ki. Állítólag nagyon vigyázni kell vele.

Propolisznál megfigyelték, hogy nem alakít ki rezisztenciát baktériumoknál, mivel mindig változik az összetétele (Popravko).
Szintetikus molekulákra hamar kialakul rezisztencia, növényeknél is: pl. a glifozátra már megvannak a rezisztens gyomok, hiába szórja ki a gazda az előírt adag többszörösét az életet adó termőtalajra.

Üdv.: Attila