Olvassátok el Hevesi Mihály fordítását, akkor rájöttök miért ide tettem.
"Sajtófigyelés apropóján: Az atka csak a kegyelemdöfést adja
Az American Bee Journal legutóbbi számában Dr. Jeff Pettis felhívja a figyelmet, hogy a varroa atkára, mint a méhek legádázabb ellenségére való koncentrálás, elvonja a figyelmet arról, hogy valójában a környezeti behatások együttese tehető felelőssé azért, hogy minden évben a háziméhek jelentős pusztulását tapasztalhatjuk. A varroa atka csak utolsó csepp a pohárban.
Az elmúlt télen a magyar méhállomány jelentős része, hozzávetőlegesen 30-40 százaléka elpusztult. A fő felelős a varroa atka, egy Ázsiából behurcolt élősködő, mely tavasztól őszig a méhfiasításban szaporodik és a méheken élősködik.
Az általános és jelentős méhpusztulás az Egyesült Államokban már az évezred első évtizedében jelentkezett. Ekkor konkrét okra nem tudták visszavezetni a méhállományok összeomlását, és a jelenség kutatására létrehozott legkiemelkedőbb méhkutatókból álló csoport a betegség okozó vírusokra, baktériumokra, kiterjedt monokultúrákra a mezőgazdaságban, növényvédőszer túlterheltségre, legyengült immunrendszerre, a tájékozódási képesség elvesztésére, a varroa atkára vezette vissza a pusztulás és a kaptárelhagyás okait. (A csoport kutatásaival kapcsolatban e magyar cikk szerzője nemzetközi videokonferenciát szervezett Gödöllő mellett ez egykori Apivet telephelyén 2010-ben).
Az azóta világszerte végzett számtalan kutatás ezt megerősítette. Az egyes okok felerősítik egymást, és ez a rugalmas lény, a háziméh a varroa atkától megkapja az utolsó döfést. És ezt szó szerint értsük, hiszen az atka átszúrja a méh kitin rétegét, hogy a hemolimfájából táplálkozzék.
Az is egyértelmű azonban, hogy az atka önmagában, vagy kevesebb együtthatóval még nem okoz problémát, hiszen évtizedekig együtt élt a méhekkel. 30-40 éve teljes méhészetek összeomlása - bár előfordult varroára visszavezethető családpusztulás - még nem volt jellemzó.
Sokan gazdasági érdekek, vagy csőlátás miatt nem akarják észrevenni, hogy a növényvédőszerek, azok között is a legutóbbi hiteles kutatások szerint a neonikotinoidok, illetve azok nem megfelelő kijuttatása, még ha szubletális mennyiségben is, de megnövelte a méhek pusztulási rátáját.
Bár a méhek szépen szaporíthatóak, és a megmaradt állomány egy évben akár meg is háromszorozható - igaz ilyenkor adott évben már nem lesz méztermés. De fölöttébb ellehetetleníti, és elkedvetleníti a méhészt, ha ezt az újraszaporítást egymást követő években kell megismételnie.
Mivel a méhészek viszonylag kis csoportot alkotnak mindenhol (Magyarországon kb. 20 ezer méhész tevékenykedik) és szociológiai helyzetüknél fogva sem szokásuk tiltakozni pl. a neonikotionidok moratóriumának részleges, ámde viszonylag nagy területet érintő feloldása ellen, a politika és a gazdasági élet szereplőinek etikai érzékére, illetve az érdekképviselők politikai kapcsolataira van bízva, hogy döntéshozói szinten figyelembe veszik-e a kutatásokat, illetve a méhészek és a méhek érdekeit.
Ezek az érdekek azonban az egész lakosság érdekét is képviselik, ugyanis a háziméhek pusztulása jelzés, hogy a környezetben valami nem jól működik. Jelzés arra, hogy valamit tenni, vagy nem kell tenni.
Forrás: American Bee Journal (2017/11) alapján"
Nagyernyei Attila