Nekem olyan vízióim vannak, hogy abba az irányba mennek a dolgok, hogy lesz olyan, hogy repce-napraforgó termőtáj, ahol sem tücskök, sem poszméhek, sem méhek nem lesznek. Aztán lesznek természetvédelmi területek, ahol pedig nem lesz napraforgó meg repce. Ez azonban az európai földtulajdoni struktúrában nehezen elképzelhető. Az USA-ban inkább. Ésszerű támogatáspolitikával azonban áthidalható lenne. Támogatást csak a természetvédelmi területek 5 km-es röpkörzetében lehetne kapni, aki nem termelhet környezetkárosító módon. Ez azt is jelentené, hogy a méhállomány is töredéke lenne a jelenleginek. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy ezzel a növénytermesztés csak időt nyerne. Éppúgy veszélyezteti a fenntarthatóságot a növekvő tolerancia, mint a méheknél a Varroa ellenes szerek toleranciája a méhészeti tevékenységet. Ez a szisztéma csak akkor fenntartható, ha folyamatosan érkezne új szer az elhasználódók helyett. Na ez az ami a legnagyobb illúzió. A méhészeti ágazat összeomlása pusztán csak jelezni fogja a sokkal nagyobb katasztrófa eljövetelét, amikor már nem lehet megoldani a növényvédelmet sem. Soha nem szabad elfelejteni, hogy ha nem irtjuk ki a kórokozókat, akkor azok toleranciát fejlesztenek ki. A kezelés mindig ezeknek a toleráns egyedeknek a kiválogatását jelenti. A szelekciós nyomás egyenlő a kórokozó szaporodási rátájával, mert ebben az esetben tud csak mindkét oldal hosszú távon fennmaradni. Tehát mindig azon hányad marad életben, amelyik védekezni tud az adott szerszint ellen. Következésképpen a tolerancia elveszítéséhez annyiszor több időre van szükség, mint amekkora a szelekciós nyomás volt a kialakulás idején, hiszen itt ez nem érvényesül. Tehát atka esetén ez nagyjából százas nagyságrend. Vagyis a tolerancia elveszítéséhez százszor annyi időre van szükség, mint amennyi idő alatt kialakult. Hiszen itt nem érvényesül a kiválogatási effektus, hanem véletlenszerűen alakul ki a toleranciát elveszítő egyed, és ennek szaporodását semmi sem segíti. Ezt a hosszú időt egyetlen ágazat sem tudja kivárni. A wr által favorizált modell, hogy szinten kell tartani az atkaállományt, csak akkor működne, ha mindig egy szert használnánk, ötévente váltogatnánk, és ötszáz év múlva térnénk vissza ismét ennek használatára. Addig viszont ötévente új szert kellene bevetni. Tehát százféle szerre lenne szükség hozzá. Ez a növényvédelemre is igaz.