Lehet, hogy Csujalaci kizárása és Csujalaci következetes küzdelme ébreszti rá a méhészek közös ügyeit fontosnak tartó és azért cselekedni akaró embereket, hogy lehetne, sőt kellene másképp csinálni az érdekvédelmi munkát. Befelé demokratikusan kifelé határozottabban, egyértelműbben, láthatóan. És fel kell mindíg kínálni alternatívát a döntéshozatalban a hatalomnak. A tagadás mellé oda KELL tenni egy állítást, egy kiutat, egy kapaszkodót, hogy a hatalom arcvesztés nélkül teljesíthesse kérésünket.
Gondolkodjatok, hogy mekkora égés az, hogy mi magyarok vagyunk a retrográdok az EU-ban neonikotinoid ügyben. Ez is mutatja, hogy Bross Péter nem tudott tárgyalási pozíciót kiharcolni a miniszternél. Ha tudott volna, nem a vesztesek között kullogott volna a magyar küldöttség ki a tárgyalóteremből. Hogyan érhette volna el a tárgyalási pozíciót Bross? Hát nem talpnyalással, hanem erődemonstrációval. Az őszi OV-n és Küldöttgyűlésen meghirdethette volna. De hallgatott és meghunnyászkodott másfél éven keresztül.
Nem múlt el a növényvédőszer veszély a fejünk felöl. Tehát továbbra is kampánystratégiát kellene kidolgozni, müködtetni és lépni kell minden eszközzel módszerrel, mert a termelésünk és a termékeink legsúlyosabb veszélyforrása a mezőgazdasági növényvédelem.
Szóval, ne egymást bántsátok, mert mi egy oldalon állunk és az ellenség ott kint van az államgépezetbe beépülve és a földbirtokosok körül. Bayer, Syngenta Monsanto stb.
Sajnos Bross Péter ezt a küzdelmet nem vállalja fel. Most abban a hiszemben van, hogy a mostani miniszter, akit szinte barátjaként ismer, majd ő megváltja a méhészeti ágazatot. Remélem, hogy tényleg lesz 1-2 dologban előrelépés. De a legsúlyosabb alap problémában csak akkor fog bármi változni, ha a méhészek határozottan, erőteljesen megmutatják erejüket. Bross ezt az erő felmutatást a régi barátság okán se fogja vállalni, de láthatóan bebizonyosodott, hogy ez a fajta bátor kiállás, nyiltság és ehhez illő tárgyalókészség hiányzik is Bross Péter személyiségéből.