Itt ugyanis fel kell tennünk a kérdést. Hol van az a határ, amikor még megéri a termelőnek a méhészeket a táblája közelébe engedni, mert bizonyítottan több termést hoznak neki a méhcsaládok beporzás útján, még akkor is, ha nem alkalmazhat neonikotinokat. Mert ha ugye nem adnak nekik alternatívákat, tehát a neonikotinokat nem lehet más olcsó, és hasonlóan jó szerrel kiváltani, és ez esetleg annyi termés kiesést okoz, hogy a méhek a beporzásukkal nem tudják pótolni, akkor szíves fogadtatásra nem számíthatnak a méhészek. Ezzel én nem a neonikotinokat védem, de a kérdés gyökere itt van, és én nem tudom a választ.
Nyilván való, ismerve a múltat, és ismerve a világban uralkodó szemléletet, a növénytermesztők "képesek mindenre" a jobb termés érdekében. Példának okáért, ha a termeklőknek nem kellene a GMO, akkor nem lenne GMO. De kell nekik, és ne legyenek illúzióink, a jobb termés érdekében mindenre képesek, nem néznek se Istent, se embert, se állatot, sem pedig környezetet.
Tehát valahol, úgy lehetne, megoldani a dolgot, hogy a méhgyilkos, környezetre, és az élővilágra ártalmas vegyszerek helyett, környezetbarát szereket kellene támogatni, hogy ezek alakalmazása elérhető legyen számukra, és nyilván ez az állam dolga lenne.
Mert így, előbb utóbb azon vesszük észre magunkat, hogy ha mindig mindent azzal a jelszóval tiltanak be, hogy ez a méhek miatt van, hogy ellenséggé tesznek két olyan ágazatot ami nagyon is egymásra szorul.
Kicsit megértem a növénytermesztőket is.
A szomszédom, aki méhész, és méheinek zömét elvitte a távolabbi tanyájára, azért mégis kezdi vissza csempészgetni a kertbe is. Már van itt neki megint vagy tíz család. Itt elég szűkek a telkek, és békesség kedvéért nem permetezgettem. A termés kiesésen túl, az idén kellett észlelnem, hogy a javakorban lévő almafáimon kéreg, meg egyéb elhalások léptek fel. Hiába kapargatom le tavaszal a kérget, mégis megül rajtuk a zuzmó. A méhei fél méternyire sincsenek a szőlőmtől, amit kapálgatni nem igen lehet, mert mindjárt a hajamba van vagy húsz méhe. Mivel én méhész is vagyok, és semennyi szúrástól se dagadok meg, de nekem is fáj mikor már a tizedik megszúr, és káromkodva vágom földhöz a kapát. Gyomirtózni meg nem lehet, mert bemegy a kijáraton a permet. A fiam ugyenezen okból nem hajlandó géppel kaszálni. Tavaly volt is benne vagy fél méter tarack. Most vagy hagyom pusztulni a kertemet, vagy összeveszünk. Ez kicsiben leképezése a dolgoknak, de valahogy így néz ki nagyban is.
UI: Bocsi tudom, hogy ez inkább más rovatba való, de jani Bátya beírására ugrott be.