Lehet, hogy a cikkek tartalma senkit nem érdekel komolyabban? De ígértem továbbiakat, íme:
Amikor elkezdtem olvasni a MAGYAR MÉHÉSZÚJSÁG 20-21-ik oldalán Lászlóffy Zsolt tollából 'A botrány helyi sajátosság" című írást, még nem gondoltam, hogy egy kifinomult írásmű keserű humorába bújtatott OMME kritikát tartok a kezemben. Lászlóffy Zsolt fellázadt az újság ellen. Talán kiadták neki ukászba, hogy írjon két oldalnyi cikket. De Lászlóffy Zsolt kemény karakter. Jobban ismeri a nemzetközi élet szabályait, mint Gilles Ratia, az Apimondia elnöke. Hiába utazik Gilles 100 országba, hiába tölt el kilenc hónapot évente külföldön a legkülönfélébb diplomáciai körökben, Lászlóffy Zsolt szívesen kioktatja. Ő egy karakter. Nem hódol be az OMME kényszernek sem, ha úgy hozza a kedve. De hogyan tegye ezt, hogy az IB tagok ne vegyék észre, Ő nem hajol meg, süti a saját pecsenyéjét?
Lászlóffy Zsolt profin megoldotta. Igazán tanítandó tananyag lehetne a diplomataképzőkben. Az Igazságos Mátyás parasztjának (vagy juhászának) bölcssségével írt is, meg nem is. Írt, mert a két oldal kijött. Megvan az írás, a mondatok tekeregnek, van alany, állítmány, határozó és jelző is. Mondani mégsem mondott semmit a méhésznek, csak annyit: A regisztráció katasztrofálisan lassú volt. És egy kis önfényezés: én, mint szaktanácsadó nagyon sokat dolgoztam, amikor beregisztráltam több, mint 200 méhészt. (Fizetést kaptam érte!) A cikk ennyi, és nem több.
Micsoda finom fricska a lap főszerkesztőjének és tulajdonosának. Írni két oldalt és nem többet mondani, mint egy mondat. És a végén még minősíti is az újság és az OMME házatálját: " A botrány helyi sajátosság". A botrány az, hogy kötelező semmitmondó cikket írni egy törvénytelen módon világra segítet, megerőszakolt újságban. Ez a helyi, OMME sajátosság. A neve BOTRÁNY!
"A botrány helyi sajátoság"
Csip csip, értjük mi a mindanivalót. Gratulálunk a bátor lépéshez. Ha már Lászlóffy Zsolt is kritizálja az OMME házatáját, akkor mi jöhet még?
Bátorság jeles, tartalom (ironikus dolgozatként) jeles.
CSIP CSIP