Történelmi időkben nem OMME tagsághoz volt kötve a támogatás. Vagy a terméktanácsnak, vagy az OMMÉ-nak kellett tagnak lenni.
Miért?
Mert a hatóság nem volt azon a szinten, hogy bármilyen szervezettséget megalkosson, foglalkozzon a képzéssel stb. Szóval volt a lehetőség, hogy nemzeti programot lehet készíteni.
A szervezettség előnyéről lehet vitatkozni, de nem érdemes. Nézd meg a méhegészségügyi füzeteket. Értelme van, el kell olvasni. Aki nem érdekelnek ezek a dolgok, az nem áldoz rá évi 5000+85 / méhcsaládot. Az nem lesz része annak, hogy a mézet népszerűsítő filmhez összedobtuk a pénzt. stb. stb.
A területalapú támogatás és a méhészeti program teljesen más.
A Területalapú támogatás, a SAPS mikor finanszíroz olyan vásárt, ahol a civil lakosság egészséges élelmiszerről kap ingyenes előadást, ahol mézet lehet kóstolni, ami megtetszett azt megvásárolni. A SAPS-nál azt csinálsz, amit akarsz a pénzzel, vehetsz rajta neonikotionidot. Neonikotionid a méhészeti program keretből nem vásárolható. Ez például kapásból egy nagy különbség.
Kérdezed, hogy van-e hasonló rendszer. Igen van. pl. a csirkések. Az más kérdés, hogy időközben a terméktanács megszűnt. Az meg szerencse, hogy legalább az OMME megmaradt. Mert ha nem lenne, akkor lehet, hogy úgy járnánk, mint egyes országok méhészei: az állam nem teszi hozzá az 50 %-nyi pénzt, és szinte semmit nem kapnak az Úniótól. Az államnak nem kötelező ezt a pénzt rendelkezésre bocsátania.
Szóval sokféle támogatási közreműködő van, a mééhszetben ez egy szakmai szervezet, amiben Te és én, mi mindannyian választjuk a tisztségviselőket.
SAPS-ot meg ne akarj, mert nem tudod, hogy az mennyi macerával jár. Benő egy fa, lehet körberajzolni, eltűnik a tábla, és így tovább. És még a természetben nem is voltál. Kötelező biztosítás. Nem jó csípőből bedobni, hogy SAPS jobb, vagy mondjunk még valami hasonló támogatási rendszert.