... és Tokajban, nincs löszös talaj.
Egy tokaji történet.
Anno (25 éve is lehet) egy barátom esküvőjére mentünk Szerencsre, aztán a komám, akivel együtt voltunk, piszkosul be volt indulva, hogy igazi tokaji penészes pincében akar bort inni.
Kerestünk egy rém menőnek látszó helyet valahol a városban. Nem Szerencsen, Tokajban.
Nagyobb, német anyanyelvű társaságnak tartottak éppen borkóstolót, a kiszolgáló helyiség mellett szorítottak nekünk egy asztalt, jó be lehetett látni a munkaterületre.
Jön a pincér, hozza üveghébérben a bort.
Nem igazán tudunk németül, de a konferálást megértettük, mert a pincér is éppen-csak pötyögött valamit.
Szóval valami Hárslevelű. Végigöntözte a poharakat, ami megmaradt a lopóban, azt kivitte és a kiszolgáló helyiségben beleengedte egy üvegballonba.
Jött a Furmint. Ugyanaz az eljárás.
Aztán megismétlődött ez vagy tizenkétszer, röpködtek a levegőben puttonyok, meg a goldmedálok, a maradék meg ment a ballonba.
Aztán a végén a pincér, kiállt a placcra, bejelentette, hogy most jön a borok királya, a non plusz ultra, a minden elsöprő "gyémántmedál", azzal bement a kiszolgáló helyiségbe, megszívta a hébért a "küvéballonból" és elismerő nyelvcsettintések és fejbólintások közepette végigtöltötte a poharakat.
Szóval azt akarom csak ebből kihozni, hogy a természeti adottság az csak egy dolog.
Tisztességes, szakmájára igényes ember nélkül Tokajban is csak pancs terem.
Sajnos tudnék több hasonló történetet is, volt egy időszak, amikor sűrűn voltak borútjaink. Azt is hozzátenném még, hogy a legtöbb disznóságot pont a legfelkapottabb borvidékeken tapasztaltunk.