Tegnapi szösszenetem inkább olyan „sírva vigad” kategória volt. (Aki rendelkezik méhlegelővel,az szerintem értette a „poént”)
Kicsit olyan ez nekem,mintha „A tücsök és a hangya” örökbecsű azzal végződne,hogy kötelezzük a hangyát,hogy gondoskodjon a tücsökről. Van pár ilyen történet kishazánkban is,ne tegyünk már rá még egy lapáttal!
Nagyjából fél évvel ezelőtt értekeztünk már erről a méhlegelő topicban. Ugyanazt nem nagyon szeretem újra és újra leírni. Ezért gondoltam, talán ha kicsit máshogy fogalmazok,akkor célba ér az üzenet. (Tudod,valahol azért bíztam benne,hogy amit akkor leírtam nem volt teljesen hiábavaló. No de így kerek a világ.)
Természetesen tisztában vagyok vele,hogy mások méhei is fogják látogatni a legelőnket (ez akkor is világos volt,amikor
munkát és pénzt öltünk bele) Azért én jobban örülnék,ha tudnám,hogy pár hét múlva meg majd a mieink mennek az ő legelőjére. Csak hát tudod az elvek… hogy valaki egyszer majd egy jogszabályra hivatkozzon,hogy amiért én güriztem,az nem is az enyém,hanem mindenkié…hát ez kicsit stresszel. No,de ezzel inkább majd akkor foglalkozok,amikor ténylegesen megvalósul.
Értem én,hogy mivel ez a te szellemi terméked,ezért érzékenyen érint,ha valaki ellenvéleményt fogalmaz meg,de hát ez benne van a pakliban. Cserébe most én is megosztom veled,hogy én hogyan látom pillanatnyilag a helyzetet. Nyugodtan bebizonyíthatod,hogy nincs igazam,észérveket bármikor, bárkitől szívesen fogadok. Gyanítom,hogy nem fog tetszeni,mint ahogy többeknek sem,de ha páran akár egy rövid ideig elgondolkodnak ezen a vonalon,akkor már megérte a monitor előtt eltöltött idő.
Képzeletben osszuk fel az ország területét.
Vannak olyan területek,amik nem méhlegelők,ezek egy része nem is nagyon lehet soha az,egy részük viszont lehetne. Majd a végén erre még visszatérek.
Aztán van a méhlegelő. Ez az én fejemben nem egy homogén valami,ezért mindegyikkel máshogy kell bánni. Én itt 3 csoportot képeztem a keletkezés oka szerint. Biztos van több is,de nekem most ennyi pont elég. (Lennének még a természetvédelmi területek,de ott azért nem ildomos buherálni a növényvilággal.)
1.Van az a méhlegelő,ami azért létezik,mert az adott növény termesztése gazdaságos a tulajdonosnak. Itt a nektár és a virágpor a gazdálkodó számára nagyrészt csak „melléktermék”. Épp ezért ő nem a nektárhozama alapján választja ki a fajtát. Ha azt akarod,hogy ő a jobban mézelő,de számára kisebb hasznot hozó fajtát válassza,akkor itt az érveidet bizony forintokkal is meg kell támogatni.
2.Van olyan legelő,amin azért van mézelő növény,mert a tulajnak valamiért nem éri meg az adott terület művelése és ezek a növények egyszerűen csak odanőttek. Itt megállapodással lehet alakítgatni a „véletlenül” odanőtt növényzetet,mondjuk vetőmaggal. (Persze az felejtős,hogy ezt a gazda finanszírozza,annak illene,akinek ez hasznot hoz.)
3.Van az a terület,aminek a növényzetét célzottan úgy alakították ki,hogy a méheknek változatos,természetes táplálkozási lehetőséget nyújtson. Lehetne az adott területen jövedelmezőbb tevékenységet is folytatni, de ebben az esetben a tulajdonosnak más volt a preferenciarendszere. (Nagyobb hasznosságot tulajdonított annak,hogy ne szatyorból kelljen etetni a méheit feedbeevel,meg egyéb csodacuccokkal)
Ilyet csinálhat mindenki nyugodtan magának (persze a másik két félét is,de lelkizzünk most kicsit erről a 3.kategóriáról). Ha már pénzt hoznak nekünk ezek az állatok,kinek többet,kinek kevesebbet,akkor úgy lenne kerek a történet,hogy valami olyasmibe is visszaforgatunk,aminek tényleg ők a haszonélvezői. Mert hát azért valljuk be (legalább magunknak),hogy a hipiszupi technológiai fejlesztések nagyrészt arról szólnak,hogy mi emberek minél kevesebb munkával,rövidebb idő alatt egyre több családot tudjunk ellátni. Az új cuccból ők annyit „profitálnak”,hogy esetleg az amúgy is szűkös legelőre bepakolsz melléjük még több családot…
A régi szép időkben sokféle,számukra hasznos növényt találtak a méhek. (No meg lényegesen kevesebb méhcsaláddal tudtak osztozkodni a nyúlóson meg az egyéb nyavalyákon,meg persze a legelőn.) Ebbe az ember elég rendesen belenyúlt,mind növény,mind méhsűrűség oldalon.(Na meg civilizációnk egyéb dicső vívmányaival…) Ez így együtt úgy tűnik, kezd sok lenni a méheknek és a többi élőlénynek is,de maradjunk most a méheknél.
A teljesség igénye nélkül pár tényező:
Ha a mezőgazdaság számunkra kedvezőtlen változásait nézed,keresd a mögöttes okokat is.(Ki kivel kénytelen versenyezni a világpiacon,a versenytárs milyen feltételek között termel…ez is egy hosszú story lenne,de ezt talán majd máskor) Esetleg el tudunk érni kisebb eredményeket,de ezek a dolgok nagyrészt nem Magyarországon, sőt nem is az EU-n múlnak. Kell rajta csiszolgatni,nem is keveset,de ezt csak az érintettekkel közösen lehet megoldani.
Az ember, aki mindenhol ott akar lenni és ami kicsit is kényelmetlen a számára azt eltakarítja…Divat lett az egyenfű (mert az olyan szép), örökzöldek,vagy csak simán térkövezés (kinek van kedve vesződni a lombhullatókkal). Maximum megpróbálhatod csiszolgatni a trendet,kedvet csinálhatsz,felvilágosító kampányolhatsz stb.,de ezen kívül nem sok mindent.
A méhek gazdái is sokfélék, kicsik,nagyok,újbelépők,régi szereplők. Van köztünk mindenféle,ezt nem kell ragozni, gondolom. Egyre többen vagyunk és egyre több méhcsaládot próbálunk bezsúfolni az ország területére,ami ugye nem fog növekedni. Itt tudnánk a legtöbbet tenni,mégis egyre romlik a helyzet. Azt már látjuk,hogy az önkorlátozás nem igazán működik, viszont mindenki olyan döntést szeretne,ami neki passzol. (ez emberileg azért érthető) Minden verzió mellett és ellen is szólnak érvek,nagyrészt egész jók. Ötletelgetünk,jókat cirkuszolgatunk,de nem igazán jutunk előre. A természet meg közben teszi a dolgát…
Megoldandó feladat:
Van egy fix méretű területünk,amin egyre több állatot el kellene helyeznünk,úgy hogy lehetőleg az állat is életben maradjon és a gazdája se haljon éhen.
Vagy kizárunk pár szereplőt,vagy korlátozzuk az egy szereplő által maximálisan tartható állatok számát,(ez sokaknak nagyon nem tetszene szerintem).Milyen verzió jöhet számításba még?(A területnövelésben ne nagyon gondolkodjunk,mert az nem igazán dobná fel a szomszédos országok hangulatát.)
Én részemről ahhoz a részhez nyúlnék hozzá, ami nem méhlegelő,de akár az is lehetne. Itt jöhetne képbe a gondos állattartó,aki célzottan kialakítja ezeken a területeken a jó legelőt.
Tuti,hogy kihagytam valamit,de szerintem ennyi bőven elég lesz.