......Nem biztos hogy ez ahogy öreg barátunk ír tanulható de ha igen akkor ha nem is a mondanivalója (bár elég sok mindenben egyetértek vele) de olvasmányossága kifinomult szerkesztése illetve általában stílusossága miatt szeretnék ennek a tudásnak csak alapszinten birtokába kerülni.Nem ismerem személyesen Tomipapát de remélem eljön még az az idő hogy ez másképp is lesz.
Mély tisztelettel Karcsi
Kedves Károly!
Sajnos rendkívül túlértékel, s ezt -bármennyire megtisztelő és jóleső érzés is- semmiképpen nem érdemeltem ki. Sokszor leírtam már, hogy sajnálatos módon nagyon sok a "korlátom", talán egyedül a hiúság hiányzik közülük.
Mindenesetre köszönöm, hogy visszaigazolta: nem teljesen feleslegesen koptatom néha a billentyűket. Sajnos, okosakat nagyon nehéz mondani itt, ahol okos emberek között kell helytállni, ráadásként nem elég csak okosakat mondani, hiszen az általam elérni kívánt bölcsesség (ami még szintúgy hiányzik a repertoáromból) állapotának eléréséhez pontosan ellenkezőleg kellene cselekednem. Tudom, hogy ez rendkívül ellentmondásos így, az én szerény nyelvi eszközeimmel leírva, ezért talán egy nálamnál okosabb és bölcsebb ember textusát venném kölcsön mondanivalóm pontosabb megvilágítása érdekében:
"Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek. Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán. Örökké figyelnem kellett, mert ők is figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ők, az okosak, szóba álljanak velem? Nem, az okosak mindig fárasztottak. S nem is tudtam meg tőlük soha, semmi lényegeset. Többnyire csak azt magyarázták meg, miért nem jó valami az élet, egy ember műve, a tavasz vagy az ősz? De azt, hogy az élet jó is, a halál természetes, az ember nem egészen reménytelen, nem mondották soha; mert okosak voltak. Az okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség. A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés. Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni."
(Márai Sándor: Füves könyv - részlet-)
No, látja, ez a baj. Ha okosakat igyekszem mondani, nem lehetek bölccsé. Ha meg bölcsen hallgatnék, akkor viszont elesnék attól a jóleső érzéstől, hogy a gondolataim, emócióim közlésén túl sikerült néhány fórumozó ajkára mosolyt is csalnom...
Nehéz dilemma ez, de az is igaz, hogy hasonlóképp feloldhatatlan a kecske jóllakatásának és a káposzta megőrzésének paradoxona is...
Azért még egyszer köszönöm, s magam is remélem, hogy rövidesen alkalmunk nyílik élvezni egymás társaságát is. Elképzelem, hogy egy illatterhes akácos vándortanyán üldögélünk a kaptársor mellett, néha egymásra emeljük a poharunkat, s a csendes zsongásban elégedetten, boldogan, bölcsen nagyokat hallgatunk...
Most már csak azt árulja el: ki az a Tomipapa...?