Szabolcs!
Ez a megközelítés a szocialista szemléletű. Ezért nem is ment semmire. A kapitalista megközelítés az, hogy mindennek az árát a kereslet-kínálat aránya határozza meg. Az ár a szabályozó szerepét tölti be. Ha túl magas az ár, az azt jelenti, hogy az adott termékből kevés van, sürgősen elő kell állítani. Ha túl alacsony az ár, akkor az azt jelenti, hogy túl sok van belőle, épeszű ember abbahagyja ilyen ár mellett ennek a terméknek az előállítását. Édesapám is szocialista megközelítésű ember. Akkor sikerült benne elültetni az ilyen megközelítés magját, amikor azt mondtam neki: nézd Papa, az a véleményem, hogy mindenkinek seprűt kellene gyártania. Akkor mindenkinek lenne munkája. Igen ám, de ha több seprű készül annál, amennyit megvesznek az emberek, akkor mit lehet tenni? Hát rendeletet alkotni, hogy mindenkinek több seprűt kell venni, mint amire szükség van. Ezzel az a gond, hogy a végén annyi seprű lenne, hogy nem férne el a házakban, hanem az utca is tele lenne seprűkkel. A végén közlekedni se lehetne. Meg aztán éhen halnának az emberek, mert minden pénzüket seprűre költötték.
Tehát azért megy le a méhcsaládok ára, mert a méhésznek nem kell. Előállítja maga. Vagy nem éri meg több családot tartani, mert a méz árbevétele nem teszi lehetővé a 35 ezer forintos méhcsalád vásárlást.
Méheket nem azért tartunk, hogy azokat el tudjuk adni, hanem azért, hogy a termékeiket tudjuk eladni. Ha itt gubanc van, akkor a méheladókra is visszahat a gubanc.