Geddekas!
Úgy tűnik, hogy az állati-emberi szervezetben is olyan sebességgel bomlik, mint a növényekben. A mézben nincs CYP 450-es enzimrendszer,ami a bontást végzi, mert az a sejtek belsejében van. A méz élő sejtes elemei elvileg bonthatnák, de hát pont az a lényege a méznek, hogy olyan tömény cukoroldat, amely elpusztítja az élő sejteket, ezért nem erjed. Tehát itt pusztán egy spontán bomlásról lehet beszélni, melynek felezési ideje nagy valószínűséggel évezredekben mérhető.
Ha a kérdés mögött esetleg megbújó gondolatot kibontjuk, akkor egyszerűen egy fizikai folyamatot kell végiggondolni. Attól, hogy a méhek minden nap újabb adag nektárt hoznak be, attól nem fog a méz neonikotinoid tartalma emelkedni. A továbbiakban az NNI rövidítést használom a neokra. Az NNI kocentráció ugyanaz marad. Azért mert a koncentráció mondjuk mg/kg, akkor ha mindig azonos mg/kg-os koncentrációjú anyag jut be, akkor egyformán emelkedik az oldószer és oldott anyag is,tehát a koncentráció nem változik. Akkor fog változni, ha az oldószer elpárolog, tehát ugyanannyi oldott anyag kisebb tömegű oldatban lesz. A koncentrálódás igaz a mézre, de nem harmincszoros a koncentrálódás mértéke, hanem még kétszeres sincs. Ha a méh elpusztul a 1,5 ppb-s nektártól (feltételezzük, hogy a nektárban is annyi van, mint a virágban), akkor mi hozza be az 50 ppb-s mézet? Persze az 50 ppb a megengedett felső határ, nem biztos, hogy ez elő is fordul. Azonban ez korábban 10 ppb volt. Csak az lehetett az ok az emelésre, hogy találtak ennél nagyobb koncentrációjút, ami közelít az 50-hez.
Érdemes szólni a környezeti akkumulációról. A környezetben szintén nagyon lassan bomlanak az NNI-k. Tehát ha több éven át juttatjuk ki, akkor persze a koncentráció ott is csak akkor tud nőni, ha az oldószer párolog. Nos az NNI-k vízben oldódó vegyületek, a víz pedig tudjuk, hogy párolog. Vagyis az egyik évben kijuttatott NNI vízben oldódik, transzlokálódik a domborzati viszonyoknak megfelelően: sík területen a mélyebb talajrétegek irányába, dombos területen a dombok alja irányába. A lényeges különbség a kettő között, hogy a növények gyökérzetétől távolodik sík talajon, dombos esetén azon a szinten maradhat a domb aljában. Nyáron a víz elpárologhat, az NNIK ott maradnak. Következő évben a talajvíz útján újabb adag NNI jön, feloldja az ott levő NNI-ket, tehát eképpen lesz a következő évben a domb aljában magasabb NNI koncentráció. Ezt fogják felszívni a növények, és ez a magasabb koncentráció jelenik meg a nektárban. A jobb hidrológiai viszonyok miatt jobb nektártermelő növényeket fogják a méhek intenzívebben látogatni a méhek a domb aljában. Így lehetnek évről-évre veszélyesebbek az NNI-k.