Arisztaiosz!
Nyelvtudásával semmi probléma nem áll fent. Ezt mindenki látja. Viszont Ön, a szakma művelésével hozza hangsúlyba a nyelvtudást. Nem tudom, hogy itt azokat szerette volna-e minősíteni, akik már vagy harminc éve méhészkednek és nem beszélik az ön által javasolt idegen nyelvet. A csőrét meg oda veri ahová szeretné, erre javaslatom is lenne.
Egyéb iránt, mivel a regisztrációnál nem volt feltétel a szabályzat elfogadása, így nem gondolom, hogy bárkinek is meg kellene az Ön számára, magyarázni a törlés okát, ha ugyan törlés történt.
Az én kérésem csak az lenne, hogy számomra minden kétséget kizáróan bizonyítsa be, hogy Ön méhész. És az igazán érdekel, hogy OMME tag-e vagy sem. Mert itt az OMME belügyéről folyó szakmai diskurzusok zajlanak, és senki nem szeretné, hogy illetéktelenek, a belső ügyeket megugassák, mint kutya a holdat. Továbbá, az érdekelne még, hogy hol találhatók az Ön írásai, a növénytermesztő társadalmon belül?
Itt az írását töröltem, mert úgy gondolom, hogy elég egy helyen megjelentetni. És Ön ezt meg tette a gőzölgőben.
Moderátor
Kedves László!
Kezdjük a végén, azzal aránylag hamarabb megleszünk. Sajnos, komoly hiátusom, hogy a Tűzoltók lapjában nem szoktam publikálni, ön meg eszerint nem olvassa a régebbi Botanikai Közleményeket, a Lippai Tudományos Napok előadásainak kiadványát, s gondolom, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciák előadásainak anyagát sem ágyi olvasmányként forgatja. Ja, az ott első díjat nyert beszámolóm nem a termesztési szekcióban, hanem a növényélettani alapkutatásiban nyerte el a bírálók elismerését. Ebben a szekcióban a tudományegyetemeken folytatott diák-kutatómunkák mérettettek meg, ezért teljesen érthető, hogy ön nem igen találkozott kezdeti szárnypróbálgatásaimmal. Azt azért visszakérdezném, hogy ezzel az információval mit gondolt kezdeni, netán beleolvasna? Nem javasolnám, mert annak csak akkor lenne értelme, ha képes lenne megérteni. Ezzel nem a képességeit szerettem volna aposztrofálni, mindössze arra szerettem volna figyelmét felhívni, hogy ha igazán élvezni és értékelni szeretné a munkám akkori "értékét", ahhoz hosszabb előtanulmányok folytatására lenne szüksége, s ezen stúdiumok abszolválása feltehetően komoly mértékben elvonná önt a felszabadító harc folytatásának szent ügyétől. Kérem, már csak ezen indokok miatt se mélyedjen el túlzottan a témában.
Hozzá kell tennem, hogy magam sem tekintettem e kutató-élettel folytatott kacérkodásomat végső életcélnak, mert józan ésszel már kora ifjúságomban képes voltam felmérni, hogy kétféle ember van: az egyik csinálja, a másik tanítja. Mivel nem sok affinitást éreztem a pedagógiai tevékenységhez -belátván, hogy ahhoz a hivatáshoz hiányzik belőlem a kellő alázat- a kutatói munkát pedig akkor még nem becsülték meg azon az anyagi szinten, mint manapság, ezért a korán érők bölcsességével a "csinálja" kategória azon szegmensének művelését választottam, mely mind a magam, mind családom megélhetését magasabb nívón volt képes biztosítani. Mivel végtére is általános kertészetből diplomáztam, így kézenfekvő volt, hogy gyakorló kertészként keressem a kenyerünket. Úgy kerestem. Nem volt az a kenyér óriási, de az étvágyunk sem volt az. Azért ha már csinálok valamit, szeretem a képességeim keretein belül jól csinálni. Ha vállalati keretek között dolgozom, akkor ott, ha az önálló kertészi munkában, akkor meg ott. Mindkettőt csináltam, s hogy milyen szinten, azt nem az én feladatom megítélni. Adalékként legyen elég annyi, hogy 1990-től, "váltottam rendszert", s álltam saját lábra, mint magántermelő. A hazai virágkiállításokon szinte minden évben kiállítottam a saját termesztésű virágainkat - bár az ott elért eredményeket "igazoló" plecsniket és okleveleket nem kereteztettem be és akasztottam a dolgozószobám falára, de unokáim máig rendkívül szívesen játszanak azokkal az avittas bronzplecsnikkel és kisplasztikákkal, melyeket a saját termesztésből származó virágaink nyertek szinte minden alkalommal, amikor megmérettük azokat. Általában nem a "futottak még" kategóriájú elismerésként osztották a termelői első- és nagydíjakat, illetve 2002-ben a Hortus Hungaricus Nemzetközi Kertészeti Kiállítás kiállítási nagydíját. Ezen esztendőben egyébként az egyik saját termesztésből származó fajtánkat a holland nemesítő cég nevezte be az aalsmeeri (akkor éppen egyúttal az amsterdami) nemzetközi virágkiállításo(ko)n -mely(ek) a kontinens egyik legnagyobb ilyen rendezvénye(i)-, ahol az szintén termelői nagydíjat érdemelt ki.
Nem rovom fel önnek, hogy kíváncsi, tettem-e le valamit a szakmámban az asztalra. Nem sokat, ennyire voltam képes. Az érdem sem egyedül az enyém, a párom (a "főnököm") nem csak társam volt mindebben, nem csak a hátteret adta, nélküle biztosan nem sikerülhetett volna ennyi sem. A nevünk tudomásom szerint nem cseng ma sem rosszul a kertész, dísznövény-kertész szakmában, több nemesítő világcéget is képviselünk a régióban. Nevünkhöz nem fűződik botrány, sandaság, soha nem mások rovására igyekeztünk előbbre jutni. Van nemzetközi kitekintésünk, kapcsolatrendszerük, egyiket sem a "Tangón" vettük. Vannak itthon és külföldön is szakmai és személyes kapcsolataink, barátaink. Fegyvertársaink nincsenek, nem háborúztunk soha. Magánéletünkben sincs miért pironkodnunk, ha egykor megírná valaki a nekrológunkat, feltehetően szürke, egyszerű kertészként emlékezne ránk, akik kerülték a szélsőségeket, s igyekeztek úgy élni, ahogy azt tanították nekik. Csodálatos szüleink, tanáraink voltak, köszönet nekik és értük a Teremtőnek. A többi botanikusi, dendrológusi, kertészeti, mezőgazdasági tevékenységemet nem taglalnám részletesen, hiszen sok jelentősége egyébként sincs a dolognak, de elégedjen meg azzal, hogy ha akár növénytermesztésbe, akármely tevékenységbe fogtam, igyekeztem azt már csak azért is jól csinálni, mivel abból kellett megélnünk. Ami pedig nem a megélhetést célozta, az olyan kedvtelés volt, amit már csak azért is jó volt lélekkel művelni, mert ugyan nem az eredménye dominált, de az tette teljesebbé az életemet. A méhészet is e kategóriába tartozott, tartozik.
No, de ön nem is a kertészi mivoltom állomásait szeretné részleteiben látni, érdeklődését elsősorban a méhészethez fűződő viszonyomra igyekszik fókuszálni. Ha nem törölte/törölték volna azt a hozzászólásomat, mely kapcsán most itt igyekszünk képbe hozni egymást, akkor ezt a kérdést fel sem tette volna, abban ugyanis egyszerű logikai bizonyítással igyekeztem megmutatni az érdeklődőknek, milyen összefüggésekben érzem, hogy közöm van a méhészethez. A levezetést most nem ismételném meg, inkább idézem.:
"László!
Az OMME ügyeihez pedig igenis van közöm. Az állampolgári énemnek köze van az élhető környezethez, az élhető környezetnek a biodiverzitáshoz, a biodiverzitásnak a méhekhez, a méheknek az OMME-hez. Konklúzió: nekem is közöm van a méhekhez, s ezen keresztül az OMME-hez.
Szűkítsük a logikai kört:
A kertészi énemnek ennél egy fokkal szorosabb a kötődése: részben rovarmegporzású növényeket termesztek. A rovarmegporzásban a legfontosabbak hazánkban a mézelő méhek, noha dolgoztam/dolgozok vadméhekkel is. A méheknek van köze az OMME-hez. Konklúzió: nekem is közöm van a méhekhez, s ezen keresztül az OMME-hez.
Az előző két énemnek tehát köze van a méhekhez. A méheknek köze van az OMME-hez. Ha nekem közöm van a méhekhez és azokon keresztül az OMME-hez, akkor erős kötődésem van az OMME belső életéhez. Ha közöm van az OMME belső életének alakulásához, akkor közöm van ahhoz is, hogy az a belső élet működőképes legyen. Ha a jelenlegi vezetés képviseli az OMME-et, érdekem, hogy az a vezetés képes legyen azt működtetni. Ha ez a vezetés nem képes megfelelően működtetni az OMME-t, melynek működésében érdekelt vagyok, akkor érdekelt lettem abban, hogy működtetőképes vezetése legyen az OMME-nek. Ha a jelenlegi vezetés képes az OMME-t az érdekeltségemnek megfelelően működtetni, akkor érdekem, hogy a jelenlegi vezetés zavartalanul legyen képes működtetni az OMME-t. Ha a jelen vezetés nem képes az Egyesületet az érdekeimnek megfelelően működtetni, akkor érdekelt vagyok új vezetés felállításában. Ha új vezetés felállításában vagyok érdekelt, akkor abban is érdekelt vagyok, hogy az újonnan felállított vezetés képes legyen az OMME-et működtetni. Az OMME-et egy hiteles és elkötelezett vezetés képes az érdekeimnek megfelelően működtetni. Tehát érdekem, hogy a vezetés hiteles és elkötelezett legyen. Érdekem tehát, hogy megismerjem az OMME vezetés hitelességét és elkötelezettségét.
Ezért vagyok itt és ezért maradok itt, mert érdekem fűződik az OMME vezetés működőképességéhez, hitelességéhez és elkötelezettségéhez. A régi vezetést ismerem. Tudom, hogy jó régtől fogva képes volt a legitim módon megválasztott vezetés működtetni az Egyesületet, melynek működőképességéhez mint láttuk, érdekem fűződik. Az újonnan felállni, a régit leváltani szándékozó vezetés tervezett összetételét nem ismerem. Nem ismerhetem, mert nem publikus. Ha a személyek kiléte az őket megválasztani jogosult tagság számára sem publikus, akkor számomra, aki nem választó, még inkább érdekes, hogy ne "zsákbamacska" vezetése legyen az OMME-nek, hiszen mivel nem tudom, mennyire hitelesek, elkötelezettek, az érdekeim érvényesülését veszélyeztetve látom. Azért nem írom, hogy öntől féltem az OMME-et, mert hiszen nem publikus, hogy terveik szerint ön szerepel-e a felállítandó vezetés összetételét a választók elé táró jelöltlistán. Ha a jelöltlista publikus lenne, rögvest tudnám, az azon szereplő személyek hitelesek-e, elkötelezettek-e, képesek-e az én érdekeimnek megfelelően működtetni az OMME-et, melynek -mint fent bizonyítottuk- a működőképességében érdekelt vagyok.
Ezidáig csak a nem publikus összetételű, majdani új vezetés személyi összetételével foglalkoztunk, de hasonló logikai levezetéssel kell elemezni e vezetőség programját is, mely mint köztudott, szintúgy nem publikus, mint a programadók személye. A programot most idő- és tárhely-kímélési szempontból nem elemzem részletesen, az előbbi logikai levezetés mintájára az is közérthető.
Ha önnel polemizálok itt a bensőmet feszegető kérdések kapcsán, annak elsődleges oka, hogy az ön ambícióit, késztetéseit régtől fogva ismerem, s miután ön előttem -s mint látható, nagyon sokak előtt- nyitott könyv, nem szükséges titkosszolgálati módszerekhez folyamodnom, hogy képes legyek felmérni: az ön személye számomra hiteles-e, az ön elkötelezettsége milyen, az ön programja képes-e biztosítani azt, hogy az érdekeim érvényre jussanak.
Sajnos, ön az én jelöltlistámon nem kapna helyet, de vigasztalja, hogy bár közöm van az OMME-hez, de én nem vagyok sem jelölő, sem választó. Legfeljebb egy olyan gondolkodó, aki gondolatait önzetlenül -az OMME-hez fűződő érdekeinek kihangsúlyozása mellett- közreadja azok között, akik viszont velem ellentétben jelölők és választók. Aztán a gondolataimmal mindenki emóciói, érdeke és késztetése mentén azt kezd, amit akar. Én legalább publikáltam azokat..."
Láthatja, részletesen elemeztem, mi fűz a méhészethez, s ennek révén az OMME-hez...
Sokkal fontosabb szempont az, hogy ön, önök egy szörnyű tévhitben leledzenek: kizárólag arra képesek fókuszálni, hogy"az OMME a méhészeké". Nem, az OMME egy közhasznú egyesület, mely a közhasznúsággal járó előnyök fejében a közhasznúsággal járó kötelezettségeket is felvállalta. Itt jövök én is a képbe: mint minden magyar állampolgárnak, nekem is közöm van az OMME-hez, bár nem vagyok annak tagja. Ettől még állampolgári jogom, hogy érdekeljen, hiszen szolgáltatásokat várok és kapok tőle. Önök a legharsányabban kukorékolók, ha az OMME közhasznú státusza megszüntetésének szándéka kerül említésre. Köszönöm e kukorékolásukat, hiszen az én valós érdekeimet is védik ezzel. Annak sincs semmi jelentősége, hogy nagyapám, apám, apósom is méhészkedett, s az végképp indifferens, hogy mikor ön még éppen tüzet oltott, s nem éppen ezerrel "gyújtogatott", én éppen -ugyan csak hobbi-méretű állománnyal, afféle "harmadik generációsként"- tevőleg méhészkedtem. Soha nem megélhetési szándékkal, de néha -kertészi mivoltomból fakadóan- komoly felhasználói indíttatással. A jelen szituációban természetesen nincs ennek sem jelentősége, hiszen itt nem méhészeti kérdésekről, hanem -a méhészettel ugyan kapcsolatos-emberi, etikai és jogi kérdésekről folyik a beszélgetés. Ha az"emberi, etikai" vonatkozásokra fókuszálunk, akkor itt keveseknek lenne szabad megszólalnia, hiszen a beszélgetők nagyon kicsiny, meg merem kockáztatni: elenyésző része képes filozófiai, etikai kérdésekben kompetensen megnyilatkozni. A jogi aspektus tekintetében is kevés klubtag verhetné a klaviatúrát, Litterae-n kívül nem tudok konkrétan több olyan klubtagot megnevezni, aki "joggal" lenne képes beleszólni a témába. Marad a méhészi aspektus, de mivel a magyar jogrendszer e tevékenységet nem köti végzettséghez, itt bárki, akit akármilyen szinten érdekel a méhészet, bátran megszólalhat. A méhészeti tevékenység folytatását gyakorlathoz sem köti a hazai szabályozás, így a "családtalan" érdeklődők, kezdést fontolgatók sem zárhatók ki a "méhész társadalomból", eképpen a Klubról sem. Tőlük sem vonható meg a "méhész" megnevezés, mint ahogy azoktól sem, aki hosszú évek méhészeti tevékenysége után már nem méhtartók, csupán szimpatizánsok. Végül is a jelen állapot szerint magyar méhész az a magyar állampolgár, aki méhésznek érzi magát.
S még egy lényeges momentumról sem ártana megfeledkeznie: a méhészet nem egyszerűen méhtartást jelent. A méhészeten belül rendkívül fontos, jelenleg az egyik meghatározónak látszó terület a "méhlegelők" kérdése. A sikeres méhészkedés elképzelhetetlen és elválaszthatatlan a méhlegelőtől. A méhlegelő ismerete a méhészek tevékenységének, a méhtartásnak és a gazdaságos méhészkedés folytatásának sarokköve. Ha olvasgat a méhészeti fórumokon, akkor kristálytisztán látható, hogy a méhészek, méhtartók e kérdést jól érzékelik, hiszen a legnépszerűbb témák néhány technológiai, méhegészségügyi témán kívül éppen a méhlegelőkkel foglalkozók. Érzi a méhész-társadalom, hogy "hol szorít a cipő". Nem véletlenül e témákban érkezik a szakmára fókuszáló fórumokon a legtöbb kérdés. Itt nem feltétlenül a szakma, hanem a szakma-politika a prioritás, ezért e klubon háttérbe szorult, mondhatni szinte teljesen elsorvadt a méhlegelővel foglalkozó téma. Pedig a méhlegelő nélkül nincs sikeres méhészeti ágazat. Azt tapasztalom, hogy ha nem a Klub találta ki a témát, akkor csak fanyalgás, érdektelenség, és még szerencse, ha nem az elutasítás a reakció. Kiváló példa erre az "akác koalíció" esete a Méhész Klubbal: mivel az OMME jelenlegi vezetése csatlakozott elsőként a koalícióhoz, ergo a koalíció semmi másra nem jó, mint a jelen OMME ügyvivői testület önfényező magatartásának, a feszített munkatempónak és a méhészekért cselekedni akarásnak a bizonyítására. Mindezt kijelentik olyanok, akik szent tűzben égnek a méhészek felszabadítása ügyében...
Kedves László!
Ha képes belátni, hogy a méhészeti ágazat továbbélésének, jövőjének egyik sarkalatos pontja a méhlegelők, azok használatának kérdése, akkor többé nem teszi fel nekem azt a kérdést: ugyan mi közöm lehet nekem a méhészethez. Ha veszi a fáradtságot, akkor utánanéz, mely témában szólaltam meg eddig leggyakrabban azon a fórumon, ahol ön először a háromszéki kaptárüzem termékeinek forgalmazásával nyomult ezerrel, majd a megváltó harcba vetette bele magát teljes extázissal. Ha nem csak e két téma köti le az energiáját, képes lesz belátni, hogy egy outsider kertész is képes lehet hozzátenni a méhészethez, ha azt hozza a "placcra", amiben némileg képben van...
Végül, miután így kitárulkoztam ön előtt, kölcsönösségi alapon megkérném, ön is tárja elém, tárja a klubnyilvánosság elé, ön ezidáig mit tett a méhészet asztalára, milyen jogosítványokkal, képzettséggel és mentalitással kívánta és tudta ezt a gyönyörű kedvtelést, hobbitevékenységet és megélhetési célból űzött tevékenységet fellendíteni.
Üdv: A