Uraim!
Nem értem ezt az egész össze-vissza kukorékolást. Mint egykor Bábel tornyának építésekor, mindenki fújja a magáét, s a kutyát se érdekli közben, hogy nincs meg a közös nyelv...
Pedig van egy közös nyelv, az pedig a civil törvény, mely az egyesületek működését szabályozza. Abban pedig az áll, hogy az Egyesület vezetése a Küldött-Közgyűlés. Az hivatott beszámoltatni, nagy horderejű döntéseket hozni, vezető tisztségviselőket választani. Jelenleg nem elnöki, kancellári rendszerben éljük az egyesületi életet, hanem a parlamentáris demokrácia szabályai szerint. Az szerint pedig a kollektív döntésnek van prioritása.
Senkit nem kötelezett senki, hogy vállaljon tisztséget. Feltehetően mindenki azért fogadta el a jelölést, mert tenni akar az ágazatért, előre kívánja mozdítani a tagság boldogulását. Elfogadták a jelölést, s ismerték a szabályokat: a tagság választ. Megmérették magukat, s elfogadták a mandátumot, amit a Küldött-Közgyűléstől kaptak. Volt olyan jelölt, aki kikötötte, hogy megválasztása esetén is csak akkor vállalja a pozíciót, ha a küldöttek az egyik elnökjelöltet választják meg, a másikkal nem kíván együtt dolgozni. Korrekt álláspont. Semmi jelentősége, hogy a küldöttek végül is "könnyűnek találták", s nem bízták meg pozícióval a vezetésben, de ez a személy tudatában volt, hogy mit és milyen körülmények között kíván vállalni, ha bizalmat kap. Tiszteletre méltó álláspont. Volt olyan jelölt is, aki nem vállalta a jelöltséget sem, belátva, hogy személye nem segítené az általa támogatott elnökjelöltet. Ez is tiszteletre méltó álláspont.
Nos, a többiek -közöttük a megválasztott elnökkel- nem tettek ilyen nyilatkozatot, mindannyian deklarálták, hogy szeretnének a többi megválasztott tisztségviselővel együtt dolgozni, tolván az Egyesület szekerét. Vállalták, hogy a legjobb tudásuk szerint dolgoznak együtt. Az elnök úr kifejezetten kihangsúlyozta, hogy megválasztása esetén hajlandó bárkivel együtt dolgozni. Nem hirdetett "csapatot", kizárólag a szakmai elnökhelyettes-jelöltet nevesítette. Később mégis -a Klubon keresztül- listát állított, majd az előzetes jelöltlistát is többször módosította, gyakorlatilag kihagyva belőle a megosztó, kevésbé ismert személyeket.
Nos, megtörtént a választás, befutott az egykori elnök a szakmai elnökhelyettessel, s még három elnökségi taggal, akik lojalitására számíthatott. A választási eredmény kihirdetésének pillanatában tudhatta: a küldöttektől nem kapott "teljhatalmat". Innen két lehetséges megoldás kínálkozott, az egyik, hogy olyan döntéselőkészítő munkával áll elő, mely megkapja a többséget az elnökségben, a másik, hogy igyekszik megszabadulni néhány elnökségi tagtól, akik útjában vannak a brossi hegemóniának. Lett volna egy harmadik megoldás is, ha a választási eredmény tudatában a megválasztott elnök ahelyt visszalép. A kezdetekben nem az első, hanem a második megoldással próbálkozott. Mivel ezidáig senki nem állt fel az elnökségből, a "frontok" megmerevedtek. Nem azért merevedtek meg, mert az elnökség egyes tagjai minden áron szembe kívántak helyezkedni az elnökkel, hanem azért, mert az elnök úr a hegemónia megteremtésének szándékával továbbra is "üzengetett" a Klubon keresztül, éreztetve, hogy mivel arcvesztés nélkül nem léphet vissza, hajlandó elmenni a végsőkig, hogy megszabaduljon a valóban nyomasztó helyzettől, s lemondásra késztesse azokat, akikkel a kezdettől fogva nem volt hajlandó együtt dolgozni.
A legutóbbi elnökségi ülésre elmentem, mert érzékelhető volt a "helyzet fokozódása". Elmentem, mert kíváncsi voltam, normalizálható-e a helyzet, rábírhatók-e a felek a konstruktív kommunikációra, vagy az marad-e továbbra is a süketek párbeszéde. Megrökönyödve tapasztaltam, hogy az elnök kijelentette: nem hajlandó együtt dolgozni az egyik elnökhelyettessel, de tapintható volt a feszültség több elnökségi taggal és az ügyvezetővel kapcsolatban is. Nos, így nem működik a dolog, ennek a helyzetnek a szakma issza meg a levét. Kívülállóként -de talán éppen ennek következtében jobban rálátóként- szóvá is tettem ezt az elnökségi ülés végén, kérve, hogy találjanak kompromisszumot, ellenkező esetben kénytelen lesz a tagság új választással feloldani ezt a szituációt, mert a teljes cikluson keresztül az ilyen helyzet a teljes szakma kárára van.
Úgy tűnt, az elnök megértette, hiszen megkérte a Klubvezetőt, hogy a honlapja ne álljon a közeledés útjába. Úgy tűnt egy rövid ideig, hogy az elnöki kérés meghallgatásra talált, a Klub nem igyekszik meghiúsítani a békét. Aztán a két elszabadult hajóágyú, Csuja és Baldavári is -nem tudni, inspirációra vagy "önjáró üzemmódban"- újfent aktivizálta magát, ráadásul kiprovokálva azok reakcióját is, akik az elnöki kérést akceptálva "súlyba tették" a fegyvereiket. Kár, hogy az elnöknek nincs mindenkire ráhatása, s képtelen elérni, hogy némi "kampánycsend" támogassa a párbeszéd fonalának felvételét. Ebben a szituációban az elnök ismételten kérte a klubvezetőt, hogy álljon a szavának, s állítsa le a sárdobálást. A Szakma-politika rovat átmeneti lezárása véleményem szerint nem megoldás, különösen álságosnak tűnik, mikor a lezárás bejelentése során Nagyernyei Attila ismét kiszivárogtató módon támadta a szaktanácsadókat. Nem hiszem, hogy a Klub ilyetén működése lenne az elsődleges és kizáró ok a közeledés meghiúsításában, de semmiképpen nem használ a megbékélésnek, amikor a "hajóágyúk" permanensen támadnak boldog-boldogtalant, fitogtatva a "jolinfrmaltságukat", ellehetetlenítve -a remélhetőleg őszinte- elnöki közeledési szándékot. Nem a "hajóágyúk" tevékenysége miatt, de azokat is mérlegre téve, jómagam is kezdek mindinkább hajlani a Vivaldi által képviselt megoldásra: ha nem teremthető meg az együttműködés és a hatékony munkához szükséges békés légkör, akkor elő a B tervvel. Aki nem képes és nem hajlandó együtt dolgozni az általunk választott ügyvivői testülettel, az legokosabb, ha belátja a helyzet tarthatatlanságát, s lemond. Ha ez a személy az elnök, akkor ő, ha az elnökség, akkor annak tagjai. Emlékeztetnék a régi bölcsességre, amit a választások után idéztem: "Ilyen virágszálat szakajtottunk magunknak, ezt köll szagúgatnunk. Ha ráébredünk, hogy nem tetszik az illata, ideje másikat szakajtanunk..."
Én szóltam...!