Akkor az erdőtüzekről még egyszer.
Az ottaniaktól megtudtam, hogy szinte kizárólag öngyulladásról beszélünk.
A nyári hőségben, a szikrázó napsütésben a csillogó sziklák úgy "működnek" mint a nagyító.
Ez egyszerűen begyújtja a por száraz, gyantás tűlevelet, ha olyan szögből esik rá a fény.
Senki ne képzelje, hogy közel 2.000 méteres magasságba valaki felmegy tüzet gyújtani.
Ez sajnos egy természetes jelenséggé vált, de ami jó hír az erdők nagy része ettől a tűztől megújul.
A gyökérzet ugyanis nem hal el, és tavasszal újra hajt a fák nagy része.
A tűz hatására, a hamuban rengeteg ásványi anyag keletkezik, ez valójában egy természetes trágya.
Ha Tomipapa nem kattant volna be ránk, talán ő tudna válaszolni, hogy a hamuban kálium, foszfor és egyéb létfontosságú elemek vannak.
Aki szakember kérem egészítse ki írásomat.
Tegnap este még felmentem megnézni a "golyózós" urakat.
Nagy meccs volt, mert két csapat is küzdött, meg a kártyaparti is két asztalon zajlott.
Privátban kérdezik, hogy miért nem inkább a tengerparton a csajokat sasoltam, mit foglalkozok az öregek golyóival?
Sajnos az én szemeim már fényérzékenyek, így a tengerparton, különösen a strandon csak napszemüvegben tudtam feldolgozni a látványt.
Meg így 50 felett közelebb a 60-hoz, kicsit megereszkedett pocóval, van némi önkritikám.
Azért a szép lányokat én is megbámultam. (az első tasliig)
Nagyernyei Attila