Azokat amiket zárójelbe tettem, pont erre vonatkoznak.
A törvények régiek, és nem ennyi méhcsaládhoz készültek. A méheüs úgy van mint a lány aki visz ajándékot, meg nem is. vagyunk meg nem is. Szeretnek mindent a nyakunkba varrni, ám attól ódzkodnak, hogy a méheüs valami ici picit döntési helyzetbe hozzák. Ezt egyébként pontosan azok a méhészek nem szeretnék akiknek valami vaj van a füle mögött. Tőlem például három fő papír nélkül vándorolt egész nyáron. De nem tudok mit tenni, ha az a méheüs ahová mentek rá se bagózik.
Az állategészségügy, és a benne dolgozó állatorvosok, hivatalnok módjára viselkednek, egyébként azt nem mondom, hogy nincs igazuk az ő saját szempontjukból. Vagyis, ha megjelenik a nyúlós, mintát küldenek, és felmérik a családokat kártérítés céljából. A tevékenységük ebben merül ki, de többet nem vár el tőlük a törvény sem. Értehető az is , hogy önként senki nem vesz nyűgöt a nyakába, ha a fizetés ugyanannyi.
Néhány méhész vagy biológus, vagy környezetvédő heroikus küzdelmet folytat, a méhek érdekében ám küzdelmük falra hányt borsó, még be nem következik valami súlyos méhpusztulás. Nem veszik őket komolyan, mert az ágazatban egyre több a méhcsalád.
Igazából a minisztérium, vagy azok akik méhészeti ágazatért felelősek lennének a lovak közé dobták a gyeplőt. Legyen aminek lennie kell. Itt igazi kapitalizmus van, a kishal megeszi a nagyhalat.
Érdekes, hogy a mezőgazdaság más ágzataiban már kezdik fékezni a nagyokat a támogatások lefaragásával, itt ennek nyoma sincs. Mindenki kiszámolhatja, hogy egy 500 családos méhészet támogatása is 750000ft. És ez csak az alap, ehhez még csepeghet valami, ha az illető közel van a omme husos fazekához. Lassan elérkezünk oda, hogy az igazán nagy méhészeknek pergetni se kell, megélnek a támogatásból.