Ennek az ERIC II típusnak egetverő jelentősége is lehet ám! Gondoljunk bele abba, hogy az ERIC I (amit ma nyúlósnak gondol a szakma) és az ERIC II között annyi a különbség, hogy ami igaz az egyikre az nagy valószínűséggel nem igaz a másikra.
Az ellene való intézkedéseket illetően sem. Persze van egy feltételezett pontja a dolognak, amire viszont a Kitin által linkelt cikk is utal :
http://aem.asm.org/content/75/10/3344/F2.expansion.html Negatív korreláció az egyénre gyakorolt virulencia, és a méhcsaládra gyakorolt virulencia között. Tehát minél veszélyesebb a betegség az egyénre, annál kevésbé veszélyes a méhcsaládra. Talán ismerősen cseng a dolog néhány figyelmes olvasónak. A neo kapcsán a hírvivő halála esetén ugyanerről van szó.
Na, de hogy miért is állít mindent a feje tetejére az ERIC II ? Azt ugye írtam, hogy a III és IV már csak a laborokban létezik, mert annyira hamar elpusztítják az álcát, hogy a fedett stádiumba el sem jut, a méhek szociális viselkedésük révén kitakarítják, nem lesz érdemleges spóratermelődés. Érdemleges a nyúlós és a pörk stádiumban van. AZ ERIC II csak úgy maradhatott fenn, hogy időközönként eljut a nyúlós stádiumba, aztán ha a takarítás csődöt mond, akkor a pörk stádiumig is. Na de az hogyan lehetséges, hogy egyszer a nyitottig jut csak, másszor csak a fedettben pusztítja el az álcát? Én ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy amelyik álca sok spórát kap álcakorában, ott hamarabb eléri a halálos szintet a fertőzöttség, tehát nyitott állapotban hal el, ezáltal nem lesz fertőzőképes spóratermelődés. Amelyik álca kevesebbet kap, az majd a fedettben éri el a kritikus szintet. Különböző spórákból kikelő, azonos genotípushoz tartozó baktériumok azonos sebességgel szaporodnak. Ha a kritikus szint ezer baktérium, akkor 2 induló baktérium rövidebb idő alatt éri el az ezret, mint az egy induló. Nevezzük
soknak azt a baktérium számot, ami a nyitott elhaláshoz kell, és ne legyen spóratermelődés, és nevezzük
kevésnek, ami a fedetthez, és spóratermelődéssel jár. Ha az álcák táplálékát jelentő méz
kevés spórát tartalmaz, akkor fog a családban spóra termelődni, ha a méz
sokat tartalmaz, akkor nem fog spóra termelődni. Pont fordítva van, mint az ERIC I esetén. Ott ugyanis csak a
sok spóra hozza létre a betegséget, és ezáltal magát a spóratermelődést is. Ennél célszerű bevezetni a
nagyon kevés fogalmát. Ez a küszöb alatti spóraszám, ami nem betegíti meg az álcát. Ennek miért van jelentősége? Azért, mert a műlépre helyezéses megoldás a hagyományos nyúlós esetén eredményes lehet. Hiszen a raj által elvitt mézből adni kell a lépépítésen kívül az álcáknak is. Ha az
kevés spórát tartalmaz, akkor előfordulhat, hogy a betegség megszüntethető, mert az álcáknak
nagyon kevés spóra jut. Az ERIC II esetén a
kevés spóra viszont ellenkező hatású: akkor lángol fel.
Sok spóra esetén viszont megszűnhetne. Igen ám, de a
sokból egyszer
kevés lesz, mert ugye a
sokat apránként fogyasztva elérjük a
kevés állapotot. Eddig nem volt látható gond (nyúlós sejtek), csak a nyitott pusztult. Amikor elér lefelé egy küszöbszintet, akkor lobban fel a parázs. Magyarul nem eddig kellett volna égetéssel védekezni, mert az ERIC I más módszerrel is kezelhető lett volna, hanem most kellene az ERIC II esetén, mert az csak égetéssel számolható fel. Na de ha most kiderül, hogy a sokszorosa valójában a beteg család annak, amit a rendszer eddig évente felderített, akkor lesz erre pénz?
Itt a kulcskérdés az, hogy vajon igaz-e, hogy ERIC II esetén a
kevés spóra vezet spóratermelődéshez vagy sem. Én nem tudok más magyarázatot találni. Valakinek van más ötlete?