Sziasztok!
Néhány gyakorlati vándorlási praktikát szeretnék megosztani veletek.
Néhány százszor utaztattam már a méheket, és a tapasztalataimból merítek.
A legnagyobb kihívást a második akácra való vándorlás jelenti a méhésznek és a méheknek is.
Nekem innen délről Nógrádba eljutni 300 km-es utat jelent.
A vándorlást elő kell készíteni, meg kell szervezni.
A rakodó kaptárak előkészítése macerásabb (részben ezért is váltottam) a konténer a legegyszerűbb, a fekvők nehezek, de ha egyformák jól pakolhatók.
A vándorlás előtt érdemes kipörgetni, de vittem már félig-háromnegyedig tele kaptárakat is mert rohanni kellett.
A méz minőségét a vándorlás előtt ellenőrizni kell!
Rázzunk meg egy keretet,mert ha nagyon vékony a méz, a szállításkor, a rázkódások alkalmával kifolyhat a keretekből, és akár lefulladáshoz is vezethet.
A keretek nem ugrálhatnak, és oldalra nem billeghetnek!
A bomba családok kerüljenek fel a rakomány tetejére, teljes szellőzés nyitása mellett.
Víz mindig legyen nálunk, és kanna, vödör sem árt.
Egy esetleges műszaki hiba esetén (defekt) a méhek nagyon "felizgulnak", nem árt a hűtés.
Ha a baj akkora, hogy sokáig kell vesztegelnünk, sajnos le kell pakolni a méheket!
A rakomány középső-alsó sorai vannak a legnagyobb veszélynek kitéve.
Csak rövid időre álljunk meg, mert a menetszél nagyon fontos a családok biztonságos szállítása miatt.
Megdöbbenve olvasom a sok okosságot, hogy elég egy alsó szellőzést nyitni.
Felejtős, mert tragédia, tömeges lefulladás lehet a vége!
Aki anyát korlátoz, és azon a részen nincs lehetősége kijárót nyitni, a vándorlás előtt a heréket ki kell engedni!
A herék letömik az anyarácson lévő szellőzőket és lefullad a család!
A rakodó kaptárak menekülő tere nem csak azért 9 cm, hogy az 1/2 NB-re téve Hunort kapjunk, vagy a Hunorra téve NB-t, hanem ez elegendő egy bomba család menekülő részének.
A méhcsaládnak óriási stressz, nagy kihívás a vándorlás, de nekünk sem gyenge történet.
Amikor megérkeztünk nincs szundi, meg pálesz, és buli, azonnal le kell rakni a kaptárakat!
Sokszor tökig vizes fűben pakolunk, de nincs mese, azonnal le kell rakni őket.
A kiengedéssel esetleg várhatunk hajnalig, de vissza kell hűlni a csapatoknak, és ami a legfontosabb a friss levegő.
A középső-alsó sorokban utazó méhcsaládok kaptárjai szinte sütnek, tűz forróak.(mondjuk én ezt szeretem, mert akkor bombák a családok)
Ha nem engedjük ki őket azonnal, csak leszórtuk a teherautó mellé, akkor is vegyük le, vagy nyissuk ki a tetőket.
Levegő-levegő-levegő, ez kell ilyenkor a családoknak.
Aztán ha szépen elrendeztük őket, kijárók kinyitva indulhat a méheknek a munka!
Ekkor kerül elő a pálinka, és a szekszárdi vörös (na nem csaj) hanem bor.
A vándorlás nem csak a melóról szól, hanem kirándulás, óriási felemelő érzés, egy életmód.
Nagyon szeretek vándorolni, különösen akkor ha a végén azon kell gondolkodni, hogy kerül haza a termés.
Nagyernyei Attila