Attila!
Nagyon igazad van ebben. Van olyan vásárlóm, aki az itteni rokonain keresztül azért vásárol tőlem mézet, mert azt látja, hogy a szomszédja viszi haza mázsaszám a cukrot. Tőlem 150 km-re lakik. Pedig én is etetek cukrot (és meg is mondtam neki). De az is gond, amikor a Metróban pakolja az ember a cukrot, pedig az ottani eladók sokszor találkoztak ilyesmivel. Én ilyenkor azt szoktam mondani, hogy ha nem adnánk ahelyett a méz helyett cukrot, amit elveszünk tőlük, akkor ötször ennyibe kerülne a méz. Csak azt adjuk vissza, ami a kaptárfűtéshez kell, ami az ő élelmük, azt ők beraktározzák maguknak a fészekbe. Hiszen ahelyett nem adhatunk cukrot. Ezzel ugyanis azt sugallnánk, hogy a méz valójában csak egy cukoroldat. Talán igaz is a dolog. Valójában egy mézkoszorús fészekben az élelmhez szükséges mennyiség mindig ott van. Elégetni viszont egy ilyen drága kincset, mint a virágok nektárja nagyon nagy pazarlás. Arra jó a cukor is. Gondoltam arra, hogy egyszer ki kellene pergetni egy ilyen cukoretetéses élelmet bemutatás céljából, de ez sem biztos, hogy jó ötlet. A vevők ugyanis a kristályosodással azonosítják a cukoretetést. A vak is látja, hogy kiválik belőle a cukor: mondják. A nagyon szép világos akácméz nagyban hasonlít a cukoretetéshez, az íz különbsége alapján azonban már lehetne érvelni, de szerintem csak tovább rontaná a helyzetet, az is elbizonytalanodna, aki eddig nem vonta kétségbe a mézünk eredetét. Szerintem a kristályosodó mézek esetén a legjobb megoldás a krémméz készítés lenne, akkor nem látná a vevő a kristályszemcséket. Ilyennel viszont nem foglalkoztam, ezért nem tudom, hogy napraforgómézből lehetne-e jó minőségű krémmézet készíteni?
Az sem igazán jó dolog, hogy a répacukrot keressük állandóan: ha azt mutatjuk, hogy attól félünk, hogy kimutatják, akkor mintegy beismerjük, hogy benne van a mézünkben. Úgy hogy engem már nem is érdekel, hogy répa vagy nádcukor. Arra vigyázok, hogy ne keveredjen bele a pergetett mézbe. Már ha ez valóban úgy történik, ahogy az ember elgondolja. Sokszor járok úgy, hogy azokban az években, amikor volt repce a környéken az akácmézem tavaszra csak beáll, de legalábbis opálos lesz, nem megy át hidegen a mikroszűrőn. Hiába vigyáztam. A méhek egyszerűen pakolják a mézet ide-oda, a mézkoszorúban lévő repce el tudja rontani az akácot akkor is, ha ezeket a kereteket vagy csak akác után, külön pergetem, vagy nem is pergetem. Mondjuk egy félfiókra korlátozott akáctermelés esetén már ez sem fordulhatna elő. Azt meg valahogy nem szeretem csinálni. Meg aztán itt ütközne is azzal, hogy a tápláláshoz szükséges élelemet is cukorból pótoljuk akkor, amikor pergetés után nincs azonnal nektárforrás.
Szóval kényes téma ez az etetés, nagyon kell vigyázni arra: mit csinálunk, mit mutatunk be belőle, és mit mondunk róla.