QUQURIQ!!!
Először próbáltam ki a főzött kemény cukorlepényt.
Most értünk el oda, amikor a lepényeken múlhat a családok sorsa.
Mivel először csináltam, engem is jobban érdekelt, hogyan fogadják a méhek a kemény lepényeket.
Legnagyobb megdöbbenésemre, a beadás után pár órával már el is lepték a lepényeke a méhek.
Még a legerősebb családok is nyalogatták. Érdekes, hogy a méhek mozgási intenzitásuk jóval élénkebb volt, mint más években.
Vajon miért nem a saját maguk által begyűjtött mézüket fogyasztották?
Most amikor ennyire jó az idő, nagy a valószínűsége annak, hogy az anyák elkezdik a fiasítást.
A méhek biológiai órája már érzi a nappalok hosszabbodását. Láthatjuk mi is, hogy már egy órával világosabb van.
Valamikor Katalinkor leesett az első hó, és szinte február végéig korizhattunk, sielhettünk.
A méheink is egyenlő hideg hőmérsékletnek voltak kitéve.
Szerintem a megrögzött élelem készletet is meg kellene vizsgálnunk, hogy a gyenge cukortartalmú répacukorból elég-e a megszokott feletetett mennyiség?
Arról is szót kellene ejtenünk, hogy 1 – 2 éves anyákkal telelünk be újabban!
Ezek az anyák viszont később hagyják abba a petézést, így a késői fiasítás helyére nem kerül élelem.
Hiába a sok behordott és beetetett élelem, ha nem jó helyen van!
Pont ide való a főzött kemény lepény!
És még nem is Quqorékoltam a késői hidegről, amitől hatalmas veszteségeket lehet elérni!
Ez a fotó a múlt hét közepén készült. Ma jóval kevesebb van belőle.
Egy biztos, hogy nagyon élvezik a méhek!
Azért is vagyok nyugodt, mert karácsony előtt főztem meg a lepényeket, és bármikor most már meg tudom csinálni ha szükségét látom.
„Puding próbája az evés”!
A Kiskakas!